Szupererős!!!! ❤❤❤
Most már tudom, hogy furcsa ízlésm van :-) Nagyon örülök neki, hogy nem átlagos, hisz akkor nem olvastam vona el ezt a könyvet. Mivel elolvastam, azt is tudom mit hagytam volna ki átlagosként :-)
Ezt az ízléskategorizálást Fredrik Backman svéd írótól tudom.
De már azt is, hogy az ő szupererje a furcsa írói stílusa.
Duplán, triplán hálás vagyok neki ezért a szupererejéért.:-)
Egyrészt megtudtam, hogy milyen az ízlésem, másrészt azt is, hogy az író fura stílusa ritkaság, különlegesség, zsenialitás.
Harmadszor pedig a legfontosabb, az a keserédes történet, amit kaptam ebben a fura stílusban :-)
Engem teljesen letaglózott....
Miután elolvastam nem volt időm bővebben kifejteni gondolataimat a regény kapcsán, de lehet nem is tudtam volna. Ellenben néhány hirtelen beugró mondatot, pontosan a fentieket lejegyeztem, hogy majd összeáll belőle valami értelmes.
Már tudom, hogy nem fog.
Átadni az érzést, amit ettől a könyvtől kap az ember lehetelen.
Jómagam ezt tenném kötelezővé, persze nem a gyerkeknek, hanem a felnőttek számára. De csak a furcsa ízlésú, nem feladós molyok kezdjenek bele...mert, csak akkor van értelme az egésznek, ha célbatalál.
Nekem az utóbbi évek egyik legnagyobb irodalmi élménye volt. Amint übereli valami, emlékeztetni fogok rá :-)
Azt hiszem ezt is megelőzte..."mondandójukban" igazán közel állnak egymáshoz.
A főszereplő egy "majdnem" 8 éves kislány, aki "más" mint a korosztálya. Úgy gondolom fontosnak tartja az író hogy ezt a tényt ne felejtse ez az olvasó. Hisz a kislány "segítségével" rakhatjuk össze a nagymama meséiből a valóságot. Azt a valóságot, ami egy felnőttnek is túl kemény, nem még egy majdnem 8 évesnek.
A kislány ugyan a főszereplő, de valahogy mégis a nagyi...
Mert közben megismerhetjük a különleges szupererős!!! nagymama életét, egészen pontosan lépésről lépésre vezeti rá a gyereken keresztül az olvasót, a felnőtt olvasót a meséken, a mesehősökön keresztül nagymama "nevében" az író.
Csodálatos gondolatok, nagy "okosságok", hatalmas igazságok lapulnak a sorok között. Nem feltűnően, de érthetően, egyértelműen.
Eszembejutott a Kis herceg...bár teljesen más, mégis...vagy mégse.. mert Exupery csodálatos stílusban írta meg egészen régen, hogy
"Jól csak a szívével lát az ember.
Ami igatán lényeges a szemnek láthatlan."
Backman szintén hozza, adja ezt és a többi nagy gondolatot a mai kor emberének "lefordítva", korunk stílusában, Wikipédia, Google, Iphon, Ikea, Harry Potte , szórólapok, és még sorolhatnám mi minden van segítségére, Csupa olyan dolog, ami a hétköznapjainkat átszövi. És csupa olyan gondolat, ami annyira kézenfekvő, de magunknak, magunktől nem mondanánk ezeket ki soha talán.
Nem célom, hogy leírjam a regény tartalmát. Azt nevezhetném meg célnak, hogy olvassák el jó sokan, és aztán majd meséljenek valakinek, egy Nagymamáről, aki azt azt üzenet, bocs...
Ja, és lehet egyik szemmel sírni, a másikkal meg nevetni . ❤❤❤
Itt kérek elnézést az írótól, (meg az olvasóimtól is) amiért zsinórban rosszul írtam a nevét.
A "lektorom" jobb későn, mint soha alapon értesített ezen tévedésemről :-) és eszközölte a hibák kijavítását!
Köszönet :-)
Ismertető itt