Nagy rajongója vagyok az írónőnek, időnként jól esik tőle (bármit) olvasni. Szeretem Harris lassú, nyugodt, de érdeklődést végig fenntartó stílusát.
Na és a sokféleségét...
Mint kiderült, véletlenül jó volt a sorrend, miszerint a Kékszeműfiú és az Urak és játékosok után
kerítettem sort arra, hogy "visszaugorjak" A St. Oswald fiúiskolába.
Nem okozott csalódást, bár kicsit a szokásosnál is csendesebb, lassabb volt a kezdés, de aztán szépen magával ragadtak a történések, és azt vettem észre, hogy egyre jobban érdekel a "hogyan tovább". Valamiért engem ez a műfaj, a thriller, csakis a Harristól való, szórakoztat. Pont ezért szeretem.
Talán akkora meglepetést nem adott, mint az előzmények, a fentebb említett két könyv, de nekem mindenképp jól esett, maga a regény olvasása :-)
Ismertető itt.