Augusztusi olvasmányaim... sokfélék :-)

Augusztusban a NIOK  kihívás egy távolra "elrepítő" regény volt.

Tulajdonképpen egyik olvasmányom se "helyi"... :-) , de azért van köztük, ami egész más közegbe ,más világba "vitt".  Mondhatjuk megfelelt a kihívásnak.

-Joanne Harris: Urak és játékosok Ez (is) jó volt, sőt, nagyon jó..:-) az iszonyatos csavar…ha látta volna valaki a fejemet, az adott pillanatban…jó kis „kandikamera” alapot produkáltam volna. Pedig én rá szoktam érezni… most nem sikerült J Bár durva, mégis szórakoztató. Nem tudom ezt a kettősséget megmagyarázni, de elég sokat vigyorogtam közben. Továbbra is …sztárolom, mert nagyon széles skálán mozogva, sokféle stílusban remekel Harris.
-Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak -Nadia Murad: Az utolsó lány
Ezt a két dokumentum jellegű könyvet kénytelen voltam úgymond összevetni. Egyik se romantikus lányregény, egyik se szépirodalmi alkotás, mégis megérintik, mondhatni fejbe is kólintják az embert rendesen. Csúf élet… mindkettő. L A rendes lányok... pár évtizededdel ezelőtti brutalitás itt a „szomszédban”.. Dunaszerdahely, magyarok. Az érintett személyeket nem volt nehéz elképzelni, hétköznapi emberek, fodrász eladó, tanuló, rendőr...viszont azt hinné az ember hogy "közelünkben" ilyesmi nem történhet meg. De a hatalom és a korrupció... na, ebbe nem mennék bele...pedig lehetne. Nekem tetszett ez a keretbe foglalt, az érintettek szemszögéből "elmesélő" egyszerű stílus. Ha valaki abszolút szépírodalomra vágyik, nem ajánlom, viszont akit érdekel mások élete, annak egészen korhű dokumentumként szolgál, ha elolvassa. Régen történt, mégis közelebbinek tűnik, mint az iraki  Utolsó lány szinte egészen friss története, a tőlünk nem csupán földrajzilag távoli Irakban. Ez a nehezebb olvasmány, meg kell, hogy ismerjük a népcsoportokat, sokféle vallást, vallási és egyéb ellentéteket, a jazídiak csoportját, akik ellen a népirtás folyt az Iszlám Állam által ... A menekültekkel kapcsolatos kérdések, a terrorizmus, sajnos napi hír szintjén eljut hozzánk is. Mégis egészen más egy túlélőtől, átélőtől fogadni a saját bőrén tapasztaltakat.  A könyv írója, Nadia,egy fiatal lány, aki  még ma is csupán 26 éves, akinek  Nobel-békedíja bizonyítja milyen keményen harcol az emberi jogokért, mert, ha valaki, ő egészen biztosan tudja, van miért...   Aki bizonytalan, aki nem érti miért …annak segíteni fog az a regény, hogy megértse. Feltéve, ha elolvassa, ha végig tudja olvasni. Néhol kissé tanagyagszerű, olykor csapongónak is tűnik, ez sem kifejezetten irodalmi, inkább dokumentum jellegű írás.   Története mesélésébe beleszövi a már említett "tananyagot", időnként visszatekint népe, máskor saját családja múltjába, így a végére egészen jól átláthatjuk a helyzetét, a megosztott Irakot.  Direkt nem írom, hogy átérezzük... mert azt lehetetlen... Ember embernek farkasa mindenhol, mindenkor...Kicsiben, nagyban...szó szerint, átvitt értelemben... L
-Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől Kellett valami könnyedebb a nehéz női sorsok után. Az első rész nagyon jópofa, vicces, sőt, érdekesen vicces könyvecske… bejönnek nekem ezek a skandinávok ( na, jó, krimiből még mindig nincs meg az igazi). De "Backman összes" a szívem csücske. Ez azért nem Backman, de  így is szerettem. Két nagyon különböző egyéniség, egy férfi és egy nő  között alakul valami…a facabook úgy mondaná „ bonyolult kapcsolat”, ráadásul elég szokatlan szituációból indul ez a történet.  Szerintem nagyon jól átjön a lényeg... miszerint egy ilyen kapcsolat csak akkor működik, ha egyikük beáldoz érte valamit. Vannak olyan helyzetek, amikor  ez teljességgel lehetelennek tűni. . .  Ha az egyik fél nem akarja, a másik meg nem teheti... Van-e mégis valamiféle kompromisszum? A regény vége egyértelmű folytatásra utal…remek, bevett, sok esetben bevált irodalmi fogás, J mert a kíváncsi ember, (és az ember kíváncsi  J  olvas tovább.  És ezek a borítók  J
-Katarina Mazetti: Családi sírbolt Ez már a folytatás, ami azért nem annyira derűs. Nagyobb a felelősség, több komolyságot kíván a „szereplőktől”. Bár a humort ez a rész se nélkülözi, alapjaiban véve minden van benne, mint úgy általában az életben.  Öröm,  bánat, tragédia, vígjáték. Számomra nagyon szerethető volt. J
- Samantha Downing: Elbűvölő feleségem Ez egy  „elsőmunkás” pszichothriller .  A pár hete olvasott  A negyedik majom és a folytatása  után ez majdnem ligh-tos volt …de azért  nem rossz. J  Erről bővebben nehéz írni, mert semmit se szeretnék elárulni. Ha valaki bírja ezt a kategóriát izgulhat, töprenghet... Mivel jó krimit nem igazán találok, helyettük ezzel a műfajjal kezdek ismerkedni. J  Úgy szoktam mondani, több, mit krimi. J