Anna Gavalda erősen várólistás volt nálam. És, hogy így a francia kihívás kapcsán sort kerítettem rá, rögtön két könyvét is elolvasva, azt hiszem erre az évre ő lesz a "felfedezettem" Tavaly Ferrante volt, és az előző években is mindig sikerült egy-egy új kedvencre lelni.
Elsőnek ezt a rövid, de tartalmas ifjúságinak is titulált regénykét, (inkább novella) olvastam tőle.
Egy kiskamasz fiú meséli el viszonyát az adott korszakára jellemző módon, (akár visszaemlékezve) az életéhez. Iskolához, tanuláshoz, szüleihez, nagyszüleihez. Lehetőségeit, gondolatait, vágyait. Nem egy idealizált, hanem nagyon is valós témákat feszeget. Olykor nevetést, máskor elérzékenyülést váltott ki belőlem.
Nagyon kedvemre való volt, azt gondolom, az "ifjúsági" besorolásra csupán az elmesélő fiú kora miatt került sor, mert ez komoly üzenet ez a felnőtteknek is. Szülőnek, tanárnak, családnak, iskolának...természetesen az ifjúságnak is lehet tanulságos a történet, de kellettek hozzá a felnőttek, akik akár negatív, akár pozitív tanulsággal szolgáltak(és mindig is szolgálnak) a gyerekeknek.
El tudom fogadni a kissé idealizált a befejezést is. Annyi negatív "élmény" érte kis szereplőnket eddigi rövidke életútján, (és még mennyi vár rá ...) hogy szerintem belefért ez a megoldás. Nem beszélve arról, hogy így insipirálóbb lehet egy olyan korosztály számára, akiknek hagyon hamar, nagyon fiatalon szembe kell nézni az élet realitásaival, kihívásaival.
Egyike a legjobbaknak!
ismertető itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése