Nagyon-nagyon szerettem ezt is.
Majdnem, mint az előzőt, ami egyben első könyv is volt ettől a fura stílusú írótól.
És még ami a legnépszerűbb munkája, azt nem is olvastam tőle.
De tervezem.
Igazából nem tudom megmondani miféle stílus ez.
A könyv tragédiák sorozta lenne, sokzsebkendős, ha nem így van megírva, hanem úgymond, hagyományosan.
Így is benne van minden, sírhatna is épp az olvasó, de a furaság olyan módon tompítja, hogy attól könnyebb elviselni azt a sok "nehéz sorsot", amivel szembesül.
A keserédes se jó kifejezés rá, de leginkább ahhoz hasonlatos. A klasszikus értelemben vett tragikomédia megint nem fejezné ki pontosan.
Egy szó, mint száz...az író zseniális, kicsit kell ehhez valami jó értelemben vett kattantság ... nem egy hétköznapi fazon lehet.
Maga sztori elképzelhető, ha nagyon akarjuk :-)
de ez is olyan, mint a stílus :-)
Ha nem ott, úgy és azokról szól, akkor, csak egy sablonos siratós történet lenne.
Így furán tálalva viszont magába rejti megintcsak az élet igazságait, nem a szokásos romantikus, vagy "nyálas" stílusban, hanem sajátos, fura humorral fűszerezve.
Britt -Mariet ismerjük a nagyi kapcsán.
Már ott kiderült, hogy a szódabikarbóna nem megoldás a problémákra :-)
Ha.
Ismertető itt.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése