Számomra az idei év legmeghatározóbb olvasmánya volt. Legalábbis, ami a tartalmát, témáját, történetét illeti mindenképpen, de a tényszerű stílusában se találtam semmi kivetnivalót.
A családon belüli erőszak egy olyan téma, amire sokszor már csak akkor derül fény, amikor túl késő. De jelen van az egész világon...nem mérvadó se pénz, se hatalom, se iskolai végzettség, se bőrszín, ...egyszerűen van. És úgy tűnik lesz is.
Ez a regény, ami nem igazán egy légből kapott sztori, próbálja rávezetni az érintetteket a megoldásra. Nincs két egyforma történet, ... de mindnek sérülés a vége... "kívül-belül". Testi, lelki...
Nincs két egyforma élet, nincs két egyforma megoldás,
de keresni kell a segítséget... időben lépni, vagy legalábbis megoldást keresni a túlélésre, illetve egy élhető életre.
Még akkor is, ha más kárán tanulva... illetve netán sajátján okulva sikerül...
Akik érintettek a témában, szűkebb, vagy tágabb környezetük kapcsán, szerintem mindenképpen olvassák el, akik meg olyan szerencsés helyzetben vannak mint én, azért, hogy szükség esetén észrevegyük a bajt a környezetünkben, és tudjunk hathatósan segíteni.
Nem idézem szó szerint...de a regény mottója nagyon találó...miszerint... nincsnek rossz emberek... emberek vannak, akik néha rosszat cselekszenek.
Ismertető itt
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése