Olyan szép ez a borító! Régóta várólistás volt nálam a könyv, aztán végül azért kezdtem el, mert valami krimifélére vágytam. Nem annyira elmélyülős, lélekbevágó olvasmányra. Azt hittem ez olyan lesz. Nem olyan volt...odavágott :-)
Van a regénynek egyfajta kellemes lassúsága. Nem tudom másképp jellemezni, mert sehol se volt unalmas, nem volt vontatott. Ugyanakkor valamiféle nyugalom járta át az egészet. Pedig a történetek, melyeket megismerünk igenis nyugtalanítóak.
Amivel leginkább jellemezni tudom a szereplő hölgyek sokaságát, koruktól, származásuktól függetlenül, generációkra visszamenőleg van egy közös pont az életükben. Így, vagy úgy, mind elvesztett egy gyermeket. Sokféleképpen történt...de minden esetben gyógyíthatatlan sebet ejtett.
Ahogy visszalépkedünk az időben...a háborúk, azok következményei...hogy egyes emberek életét miként döntötte romba... hogy milyen kicsi a világ...Végig ott titokzatosság, akár a múltat, akár a jelent nézzük... rácsodálkozunk, hogy a múlt, a jelen és a jövő...milyen remek egységben van a regényben, és teszi mindezt úgy, hogy végig kétségek között tartja az olvasót.
Nekem tetszett. Nagyon.
Ismertető itt
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése