Anna Gavalda: Együtt ​lehetnénk

Nem tudom meddig halogattam volna még Gavalda könyveit, ha nem jön ez a "valami franciát" olvasni ajánló NIOK hónap.
Kifejezetten hálás vagyok a témáért. Nagyon szerettem!

Annyira jól ír a hölgy, egyszerűen, hangulatosan, tartalmasan. Nem hiányzik belőle a kellő helyen, mértékletesen adagolt humor, de képes könnyet csalni az olvasó szemébe, akár  a következő oldalon.
A mocskos valóságot se rejti véka alá...

Három nagyon különböző, izgalmas  karakter, a társadalom különböző rétegeiből származnak, de valamilyen módon kitaszítottak saját közegükből.
Kicsit defektesek :-), ugyanakkor mindannyian  szeretetreméltóak, és fejlődőképesek :-)

Három külön egyéniség, akik kifejezetten "nagyok" valamiben, de csak miután egy fedél alá sodorja őket az élet, együtt, egymást erősítve próbálják mind emberi, mind képességbeli nagyságukat felszínre hozni. Az együtt itt a lényeg.

Bepillantást nyerünk a francia művészetekbe a regény szerepőinek jóvoltából, rajz, festészet, zene, fancia történelem, irodalom, és a híres-neves francia  konyhaművészet is fontos "szereplő".

Ez az a regénykategória, amelynek hangulata csak olvasás közben érezhető. Nehéz itt pár sorban átadni.
Pedig semmi különös nincs benne, csak az, ami természetes kellene hogy legyen mindannyiunknak. Figyeljünk a másikra, támogassuk a másikat, és ne mindig csak a magunk érdekeit nézzük. Ezzel megerősíjtük a bizonytalanokat és saját magunkat is.

Nem számít a bőrszín, a kiló, a kor, a nem, a nemi, vagy társadalmi hovatartozás...együtt lehetnénk...együtt élhetnénk :-)

No ez kissé fellengzős gondolatsor.

Talán a könyv végső motívuma keltette..Gavalda két könyvéből nem lehet még általánosítani, de ismét kissé realitáson túli a befejezés... itt kap értelmet szerintem a  címből a feltételes mód :-)

Tudom én, hogy nem habos torta... :-) meg nem ennyire derék kislány :-) az élet... de olyan sokat halljuk, hogy: csak pozitívan :-)
Itt sincs másról szó. Legalábbis én így fogadtam.

Egy gondolat még... ha a gyerekeket úgymond meg lehet vezetni a nagy klasszikus meséknél megszokott " és boldogan éltek...." befejezéssel, egy "felnőttmesét" miért ne lehetne. Néha nekünk is jár... :-)


ismertető itt