Amikor sok évvel ezelőtt a kötőtűket varrógépre cseréltem, azt mondtam, én soha többé nem fogok kötni... aztán egyszer csak mégis elkezdtem az ősszel újra. Na, de, amikor elkezdtem újra kötni, azt mondtam, hogy horgolni biztos, soha az életben nem fogok. Azzal amúgyis az a gondom, hogy elvileg nem tudok...aztán tessék, ezekkel bíbelődtem a múlthéten esténként. Nem tudom minek, miért, talán csak próbaképpen.
Mire rájöttem, illetve némi illusztrációval rásegítettem magam a rövidpálca mikéntjére, beugrott, hogy első csemetémnek első, általam készített ruhadarabja egy horgolt kiskabát volt. Aztán mindig csak kötöttem. Nyilván akkoriban az volt a divatosabb. Ma meg már szerencsére szinte minden, amit emberi kéz készít.
Ezekkel a virágokkal semmi célom, tervem nincs...igaz a kék,a korábbi bejegyzésben mutatott tunika dísze lett,
a fehérből pedig, kisebb méretben, csatra rögzítve, hajdíszt rendelt Annamari lányom a barátnőjének.
Oyinkan Braithwaite - Hugicám, a sorozatgyilkos
-
Először is megpróbálom megmagyarázni, hogy mi lehet az oka annak, hogy ez a
könyv csak 81 százalékos értékelésű molyon, Goodreads-en pedig csak 3,8.
Nézzük...
4 éve
Még hogy nem tudsz horgolni,hát ez nagyon szép lett,irígylem a lányod!!!!:))
VálaszTörlésKöszi! Ezek csak apróságok, a nagyobb "horgolmányok" kedvéért azért jobban be kellene melegíteni...:-))
VálaszTörlés