Sylvia Plath regényét csak erős idegzetűeknek ajánlom. És ne most, karácsony előtt olvassa el senki. Két éve is sikerült egy kísértetiesen hasonló témát találnom ilyen tájt.
Ezt a könyvet a Legkisebb lány(20) szerette volna nagyon elolvasni.Ő nem jutott 150 oldalnál tovább, feladta. Megmondom őszintén, nem igazán bánom. Mert onnantól kezdve aztán nincs kímélet. Saját magát és az olvasót se kíméli az írónő. És úgy kezdve hozzá az olvasáshoz, hogy tudjuk ez egy önéletrajzi mű, bizony, valóságos döbbenet. Sőt, annál is több...
Csak miután elolvastam, akkor jöttem rá, hogy az első 150 oldal miért is tűnt annyira nehézkesnek, vontatottnak. Azt hiszem annyira zseniális volt ez a nő, hogy remekül ábrázolta kezdődő, majd aztán egyre jobban eluralkodó depresszióját, összeomlását. Olyan az első 150 oldal, amilyen az ő élete, hangulata, lelkivilága volt azokban az időkben.
Gondolom nálam okosabb emberek sokat foglalkoztak az írónő életével, kielemezték az írását nem csak irodalmi oldalról, hanem a lélek szempontjából is. Hogy mi, hol, miért történhetett a fiatal lány életében.
Talán apja korai elvesztése, csupán 8 éves volt akkor Sylvia, okozott nagy törést az életében. Esetleg megvolt rá a hajlama, aztán az idegen környezet ahová a szerencsével, és jó eredményeivel került, ez "jutalomjáték" kellett volna, hogy legyen, de egy olyan lavinát indított el az életében, ami a regényben majdnem tragédiához vezetett.
A tragédia viszont az életben nem maradt el. Annak ellenére, hogy egy idő után gyógyultnak nyilváníttatott.
Ezt már nem (csak)a regényből tudom... tanult, dolgozott, férjhez ment, szült, elvetélt, elvált, és írt, mert ezt tanulta, ehhez értett, ezt akarta. Ezt nagyon jól csinálta, csak talán nem tudta.
Mindezt tette 31 év alatt. Az élete egy időzített bomba lehetett. Az is volt.
1963-ban öngyilkos lett. A regényt olvasva és összevetve az életrajzi elemekkel, ez nem volt véletlen. Nem lehetett véletlen.
Fiatal volt még, egyetlen verseskötete jelent meg életében, halála évében pedig Az üvegbura (The Bell Jar). És aztán a többi, amit az élete három évtizede szült...
20 évesen én is nehezebben dolgoztam volna fel, de a 20 évesem felett is eljár az idő, és egyszer biztosan újra kézbe veszi. Nem baj, ha megismerünk más életeket, sorsokat.
A sors, az élet kifürkészhetetlen.....van aki egész életében burokban él....és vannak akiknek az élete tragédiák sorozata.....mint ahogy az írónőé is. Amíg olvastam az ismertetődet végig "libabőrös" voltam.....annyira átéltem. Jó lenne elolvasni, de lehet, hogy igazad van.....semmiképp sem karácsony előtt.
VálaszTörlésIgen, valóban "hidegrázós" helyenként.. és valóban csak az ünnepek után ajánlom, nincs jó hatással az embere, bár biztos van, aki ezt is könnyedén tudja venni.
TörlésSzerintem érdemes elolvasni, mert a témája ellenére, vagy épp ezért, egy különleges darab, egy különleges életről.