Trash

Andy Mulligan  regénye a könyvescsoport február havi kihívásaként került a kezembe (egy portörlés alkalmával, a hátsó sorból, Annamari lányom rám váró könyvei között) 

A kihívás  
most fura címekre specializálódott, gondoltam erre ez tökéletesen megfelel. Hisz az alcíme:

Sosem tudhatod mit találsz a  SZEMÉTben

A könyv igazán vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Nem egy szépirodalmi alkotás, inkább dokumentum jellegű írásnak tartom. 

A fülszöveg, amit csak ritkán olvasok el idő előtt, igazából eléggé sejtelmes, tehát "bármi" lehetett volna belőle.

De nem lett. Csupán a szomorú valóság, amit az aránylag szerencsés végkifejlet kompenzál némileg. De csak a konkrét történetben.

Azt hiszem azok a gyerekek, akik ilyen körülmények között élnek, igazából sose tudják kiheverni a sok "szemetet", bárhogy is alakuljon később az életük. 

Elkövettem azt a hibát, hogy miután befejeztem az olvasást átnéztem néhány kritikát. 

Nem azért hibáztam, mert befolyásolt volna, hanem, mert felbosszantott.

Már nem először olvasok olyan véleményeket regényekről, amelyekben az emberi, az emberséges megnyilvánulásokat közhelyesnek titulálja egy-egy olvasó.

Természetesen  szíve-joga így érezni, másoknak meg ezt

akár érvekkel megcáfolni.

Alapkérdés, hogy kinek szánja az író a könyvét. Talán bárkinek. Mivel mi szerencsére elég távol élünk az adott színhelytől, az adott körülményektől, vannak akik kevesebb empátiával  kezelik a témát.

Mondhatjuk, hogy egyes "fotelutazók" jobban örültek volna egy kis utópiának, mint a kissé "sarkított" valóságnak.

Ha fiatal gyerek olvassa, akkor hozzá is el kellene jutni egy bizonyos "üzenetnek", mert ugye, aki olvasni tud...

Ha felnőtt az olvasó, akkor meg egészen más aspektusból is végig lehet gondolni ezeknek a szerencsétlen, szemétben turkáló gyerekeknek az életkörülményeit.

Nem a történetüket, hiszen (szerintem) ebből a szempontból annak nincs jelentősége.

Van viszont a korrupciónak, a korlátlan hatalomnak, a kettő ugye gyakran együtt jár :-( 

a társadalmon belüli hatalmas élet(?)színvonal beli különbségnek...

Ja, hogy ezek elcsépelt közhelyek? 

Hm... :-( 

Vagy, hogy a stílus nem szépirodalmi? 

Hát na.. a téma érdekes is lenne holmi romantikus burokban.

Nem tudom az író mennyire sikeres, mindenesetre én szerencsésebbnek tartom a témaválasztását, mint egyik-másik romantikus bestseller íróét, aki egy kaptafára adja ki a köteteit, és vastagon keres is velük.

Hogy ezt a Trash-t kissé "megszépíti" a végkifejlet, én pont a sok közbeeső "szemétnek" tudom be.

 :-(

Ismertető itt