A lány hét névvel/The girl with seven names

Szökésem Észak-Koreából...
Hyeonseo Lee és David John  regénye után nehéz megnyilvánulni.

Igen, mert elmondhatom, amit az alcím és a fülszöveg már előre az olvasó tudtára ad. De azt bárki megtalálja, aki rákeres a Hyenseo névre... a hetedikre. Azt is elmondhatom, hogy megrázó, felkavaró a története, egy fiatal lányé, aki nem engedi, hogy bekerüljön a "darálóba", kitör, ráadásul nem is öncélúan.

Azt viszont nehéz elmondani, amit olvasás közben, után érez az ember, mert ez korosztályfüggő.

Minden jó érzésű ember elítéli az Észak -Koreában lévő  kommunista rezsimet,  diktatúrát, vagy nevezzük ahogy akarjuk, de nem egy demokratikus berendezkedés, az biztos.

Előttem elolvasta Annamari lányom ezt a könyvet, már úgy adta tovább, hogy végtelen felháborodását fejezte ki, miszerint hihetetlen, hogy ilyen napjainkban létezik, bárhol a világban. Pedig mindenre nyitott, érdeklődő kicsi korától kezdve, de ez a "tananyag" náluk kimaradt.

Aztán beszélgettünk a könyvről a férjemmel. Bár konkrétan mi se éltünk meg ilyen jellegű diktatúrát, azért mi kicsit jobban vissza tudunk nézni korunknál fogva. Na meg felemlegettünk az egykori "szomszéd " diktátort, akit a fent említett leányzóm születése utáni évben fosztottak meg a "mindenhatóságától".

Az észak-koreai rezsimről, a kommunista diktatúrájukról, csak a hírekben hallunk, ott is kizárólag a diktátor politikai megnyilvánulásai kerül(het)nek napirendre, nem pedig az az átlagemberek, akiknek meg kell élni, el kell szenvedni a mindennapokat egy olyan zárt közösségben, ahonnan nincs rálátásuk a fejlődő "világra".

Az korosztályom, sőt, a nálam idősebbek nagyjából tudják miről beszélek, bár az én emlékem ennél lényegesen pozitívabbak, még akkor is, ha az átkosban voltam gyerek.
Voltam úttörő, felvonultam, május elsején, sőt, vidéki iskolában is készültünk tornabemutatókkal nagy ünnepeinkre :-) , jártunk mezőgazdasági munkát végezni, később talán kommunistaszombatok is voltak :-) ...nem láttunk bele így a "nyugatba", mint manapság...ha nem is észak-koreai szinten, de lényegesen szerényebb körülmények között éltünk, mint napjainkban, mégsincs utólag se hiányérzetem. Most meg már főleg nincs, hogy tudom, mi az, ami esetleg hiányozhatott volna, mi változott 30 év alatt.

Manapság  olyan, mintha visszalépegetnénk, de tesszük mindezt most már  álcázva.  Bort iszunk, vizet prédikálunk. Királyi többes? Hm :-(

Rendszerváltás... verseny...  hatalomért, pénzért, diplomáért, minél lentebb, annál kisebb célért...van aki  egyik napért a másik után, más meg sokkal többért, mint amit fel tud élni.

Ami engem a legjobban felháborít, az a mérhetetlen korrupció, amivel ez a lány szembesült... szülőhazájában is, és a menekülés útvonalán folyamatosan, helyenként már-már állatias módon, gátlástalanul zajlott (tartok tőle, hogy a zajlik szó  is megállja a helyét) ez a dolog.

Aztán jól elgondolkodtam, hogy az egy mennyire más világ a miénkhez képest...sok szempontból.
De nem mindegyikből.. Mert ugye korrupció volt, van és lesz... csak attól függően hogy épp hol járunk a világban, másképp nevezik. Szépen elrejtik egy hangzatos név mögé, vagy több név mögé...és mindjárt meg lehet magyarázni. Sokszor sikerül is...ugye, milyen hiszékeny az emberiség?Tök mindegy melyik földrészen él.
Hogy is van ez Észak-Koreában?  Lehet már Samsungon nézik már a tévéműsort( a déliek jóvoltából) de, csak azt amit a Nagy Vezér (!) jónak lát.

Talán  csak képzelődöm... mi is csak népbutító valóságshow-k tömkelegét kapjuk, az érintettekhez kötődő csatornákon.

A hírek meg mindig jók :-( Már, ha vannak érdemlegesek, nemcsak légbőlkapottak. Olykor nevetségesek, de legtöbbször   kékfény :-(
Anno  volt egy tv csatornája, meg néhány rádiója az államnak...és  mi is azt hallottuk, amit mások szerettek volna.
Most sok TV csatorna, sok rádió, újság ...kinek is? ..mekkora harcok folynak értük? Mert a legjobb népbutító színtér...

 Amikor végighallgatok egy hírblokkot, bárhol is... nem tudom sírjak-e,vagy nevessek. :-(

Nagyon szomorú, hogy egy ilyen tanulságos könyv kapcsán, milyen következtetéseket kell levonnom, illetve nem is tehetek én erről...meg nem is kell... de kikívánkozik. Nem tehetek róla.

Örülhetnék, hogy ezek a gondolataim még beleférnek, beférnek az álca mögé...
Mert kicsi igazságok megengedettek ( még), a sok gazság leplezésére.

Videó forrása itt.

Egyik segítőjével később

Férjével...

Könyvismertető itt.