Májusban krimik...

-Jo Nesbø: Denevérember Nem vagyok nagy krimis, bár az elmúlt hónapokban próbálkoztam néhány skandinávval, azok nem igazán jöttek be, nyilván nem jókat választottam. Utolsó reményem J Nesbo volt, az első Harry Hole könyvével kezdtem, állítólag a többi ennél jobb. Egyszer utánajárok J
-Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság…Ez a második könyv, amit olvastam tőle, de még mindig nem lettem a rajongója. J
-Katerina Diamond: A tanár (Imogen Grey 1.) Jó ideje a kölcsönkönyves polcon várakozott, (állítólag) megfelelt a havi kihívásnak. Kicsit több mint krimi (pszichothriller),mindenesetre engem nagyon megfogott. Lendületes, izgalmas, még akkor is fenntartotta az érdeklődésemet,amikor nem kellett a gyilkos kilétén töprengeni. Mondjuk ennek a címének a miértjét sehogy se tudtam megfejteni J Sikerült az írónőnek úgy befejeznie a regényt, hogy el kellett olvasnom Imogen Grey történetének következő (A titok -Imogen Grey 2.) részét is, sőt azt meg végképp úgy fejezte be, hogy az embernek legyen egy pár álmatlan éjszakája, ha nem tudja a további történéseket. Így aztán jött Az angyal (Imogen Grey 3.). Az már „befejeződött” az előző kettőhöz képest J Ez egy olyan kivételes eset, amikor sajnálom, hogy nincs tovább, gyakran eszembe jut Imogen és társa J. Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról- ez kulógott a témák közül Ez az igazi sírva nevetős, mert ez az ember ilyeneket tud írni. Nagyon szeretem, ahogy egyszerű, a mindennapjai(n)kat átszövő témákba burkolva „írja le” összes szeretetét a fia, és a felesége iránt. Fura stílusában annyira jól mesél a fiának az anyukájáról, hogy néha kicsit sírni kell tőle…amíg elő nem kerül egy önmagát megsemmisítő recept J