Áprilisban a verseké volt a főszerep...

...a NIOK áprilisi kihívása kapcsán.

Nagy kedvenceim József Attila és Radnóti verseit lehetetlenség lett volna végigolvasni. Igazából hallgatni szeretem, mert, ahogy Latinovits elmondta őket, úgy én nem tudom elolvasni. J Hallgattam .

Gazdag Erzsi: Mesebolt Ezt viszont olvastam J Gazdag Erzsi igazi „régimódi” gyermekverseit annyiszor mondtuk el anno a lányaimmal, hogy még ma is sokat tudtam fejből J.
Romhányi József: Szamárfül Jót szórakoztam, ez a kötet is visszavitt (jó) pár évvel korábbra. Elképesztő rímek, minden korosztály számára.
Aztán jöttek a „lányregények, nekem inkább ez volt a hónap meghatározó témája. Lányok, nők,asszonyok, anyák, feleségek…hol így, hol úgy. -Margaret Atwood: A szolgálólány meséje Nem ismerem a filmsorozatot, így magát a könyvet tudtam értékelni. Eszembe jutott Védett férfiak, (Merle) mennyivel keményebb volt ez a mese…Félelmetes volt, mert…elképzelni is rettenetes annak ellenére , hogy sajnos egy bizonyos szinten elképzeélhető. :-(
-Julianne Donaldson: Blackmoore Ez volt a klasszikus lányregény, aranyos, könnyed, kikapcsoló történet. Bájosan megírva.
-Amy Harmon: Arctalan szerelem Tartottam tőle, az elején azt hittem, hogy az „egytucat” kamaszokról kamaszoknak kategória. De aztán kiderült, hogy nem…és bizony időnként könnyet csalogatóan megérintett. A hónap kellemes meglepetése volt.
Jodi Picoult: Életszikra erről írtam részletesebben, itt , mert az alábbi kivonat csak egy FB összefoglalónyi szösszenet...kevés. Majdnem kifogott rajtam. Nehéz lenne megmagyarázni, hogy én, aki végigolvastam az összes regényét, és a nem egy kaptafára készült könyveit kedvelem jobban (ezekből kevesebb van) ezt a visszafelé haladó történetírást sokáig nehezményeztem. Nem is teljesen tudtam elfogadni, ellenben a téma, az abortusz, az örök vita tárgya természetesen érdekelt. A karakterek itt is minden lehetséges szempontot képviselnek. Az orvosé pedig mindent visz. Miatta olvastam tovább, és aztán a végén JP gondolatai is megerősítettek, hogy jól tettem. A vitás alaphelyzethez rengeteg, számomra olykor megdöbbentő infót kapcsol (a regényben is),
Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek Mari fiam! Micsoda lányregény! Erre nem találok szavakat! Nem feltétlenül a zsenialitása, mint a vegyes érzelmek miatt, (hogy ezzel a közhellyel éljek), amit kiváltott belőlem.  Az aktuális politikai elit, vagy az úgymond felsőtízezer bemutatása különösen élethűre sikerült. Elkeserítő a regényen belül. Tartok tőle az egész könyvecske nem csupán légbőlkapott sztori... bár ennek annyira nem néztem utána De, hogy nem egy felejtős olvasmány az biztos!
Gárdos Péter: Hajnali láz Nagyon szerettem, végülis ez is egyfajta lányregény. Egyedi. A romantika, mint olyan halványan azért fellelhető…de a szörnyű valóság, ami a történetet mögött van, teszi különlegessé.

Niccolò Ammaniti: Én nem félek (kilóg a lányregényes sorból)

Egy rövid, de annál ütősebb történet, egy kisfiú és egy másik története… tipikusan az a szóhoz se jutok fajta… sajnáltam,dühöngtem, fel nem fogtam, féltettem és talán én féltem is.