Mivel jómagam a csoport létezése előtt is olvastam, mostanra leginkább a tagok könyvajánlói lettek a fontosak, nem pedig a havi egy könyv elolvasása. Ajánlón nem fülszöveget, vagy tartalom mesélést értek, csupán csak az érzést, amit másokból kivált egy regény. Természetesen a témák is tudnak inspirálóak lenni, de ez is nagyon egyénfüggő. Olvasói ízlés, igény, hangulat, és egy csomó más tényező befolyásolja, hogy "betalál-e" . Talán a legmegkötöttebbek, az egy bizonyos íróhoz kapcsolódó kihívások, bár Szabó Magda kapcsán például elég széles volt a paletta. És persze, mint írtam már, semmi se kötelező. Na most akkor eljött a szeptember, a kérdések hónapja. Egészen pontosan olyan könyv, aminek a címe kérdést tartalmaz. Olvastam ilyet is... Joanne Harris: Csokoládés barack Elég régen olvastam már az előzményeket, a Csokoládét és a Csokoládécipőt, féltem, hogy ezek után majd nehezebb lesz a folytatás. (Mint utólag kiderült, akkoriban jelent meg magyarul, mikor az első két könyvet olvastam). Nem volt nehéz felidézni a korábbi olvasmányokat, a szereplőket főleg nem, persze akadtak a regényben utalások az előzményekre, de ez konkrétan az a kötete, ami annyira nem épült az "alapokra". Számomra meglepő, hogy ugyan jogosan, de a már akkor (is) aktuális bevándorlás, menekült kérédés került a regény középpontjába. Pedig nem kellett volna, hogy meglepjen, hisz nagyon is érthető, ismereve a "valódi" történéseket, illetve a "vízi" cigányok irányába (is)megnyilvánuló toleranciát, amit természetesen az írónő az arra érdemes szereplői "szájáből" kiált világgá, a tőle megszokott, kissé varázslatos, édes-keserű stílusban. Komoly kérdéseket, vallási, kultúrális, és mindenek előtt emberi kérdéseket feszeget, pedig azt hinné az olvasó, hogy valami "keleti mesébe" keveredtek a kis falu már jól ismert, és új lakói. Hogy a zűrzavaros helyzetet közös erővel leküzdve megférnek együtt... az is kiderül.. majd... a 4. részben is :-) Daniel Keyes: Bűnös-e Claudia? Ezzel kezdtem, mert Algernon igencsak mély nyomot hagyott bennem és eszembejutott a könyv kapcsán a Hidegvérrel, bár ez azért attól távol állt. Nagyon nehéz dolga volt az írónak, nem tudta mit vállal el, ezen szomorú, brutális, igaz történet kapcsán melyben a címre adott válasz "megtalálása" volt a cél, egy túl bonyolult személyiséggel rendelkező címszereplő "közreműködése" mellett. Algernontól nagyon távol áll az egész mű(faj), de nem rossz, bár olykor fárasztó olvasmány. Igaz nem fárasztóbb, mint magának az írónak az éveken át tartó "oknyomozása"... Nem olyan bombasztikus, mint az ismertebb regényei, de szerintem hűen adja át Claudia karakterét....bár csodáltam az író türelmét, enyém sokszor elfogyott. ...és még nem is vagyok biztos a címben feltett kérdésre kapott válaszban. Annyira nem tudom "lehúzni" mint a moly. hu-n általában teszik az olvasói.. A lendület azért hiányzott, mert így kívánta meg Claudia karaktere, ő meg kivárta a sorát... Ezt így el tudtam fogadni. | > | ||
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet Ó, ez egy nagyon fura, vad-romantikus :-) történet.. az egész .. nem, csak a tizenharmadik :) Gyakran felsejlik benne Charlotte Bronte által klasszikussá vált Jane Eyre alakja, maga a regény. Ezért voltak kétségeim... hisz sok hasonlóság felezhető fel, de már továbbgondolva... még EmiyBronte Üvöltő szelek című könyvével is találtam bőven közös pontot, pontocskát....(ezt nemrég olvastam újra 40 év után, akkor :-) tetszett, most viszont fárasztó volt számomra a műfaj, de pont jól jött ehhez a történethez a frissítés) Szerencsére azért sikerült ide úgy bevarázsolni ezeket a régi szálakat, hogy egy egészen borzongós, kicsit mégis romantikus összkép kerekedett ki. Sokkal "maibb" stílusban. A könyvek szerepe mindenképp kulcsfontosságú...akár az önéletrajzíró, akár a regénybeli írónő szemszögéből nézzük,. Aztán ott van mindkét esetben a nem akármilyen testvéri kapcsolat is, ami kulcsfontosságú. Na meg a csavar, mint egy jó krimiben, úgy, hogy közben bőven adódik jóleső kiszámíthatóság. Összességében nekem nagyon tetszett. Megnéztem a filmet is azóta...ez a kis bemutató talán jobban átadja hangulatot, mint a fenti soraim :-) | > | ||
Guillaume Musso: Ott leszel? Ez egyenesen letaglózott. Tudom, egy igen megosztó író, ez volt a második könyv, amit olvastam tőle... az első a Holnap, (nehéz időszakomban, nem eléggé méltattam itt a blogon) nekem nagy kedvencem lett, féltem, hogy a többi regénye esetleg rontja ezt a hatást. Nos, nem így történt. Sőt... ledöbbentem attól, ahogy ez a könyv hatott rám. Nem kell félni az "időutazós" témától... egy évtizede még tőlem is távolállt, de azóta egyre többször fedezem fel a benne rejlő "lehetőségeket"! Ez a könyv lendületes, pörgős, csavaros...kicsit talán romantikus... de nagyonis reális kérdésekkel szembesít. Bátran merem ajánlani a nem, csak a túl nehéz műfaj kedvelőinek. | > | ||
Javier Marías: Holnap a csatában gondolj rám Ez volt számomra a hónap érdekessége. Féltem tőle, amikor kiderült miféle morbid témája van, aztán akkor is, amikor összefutottam olyan körmondatokkal, hogy azt hittem pár mondat lesz csupán a regény. Nos, lehetne is pár mondat maga a sztori, mert bár nagyon ütős a téma, a köré kerekített történet, az, ami az egészet átszövi, hol a múltban, hol a jelenben, hol pedig a feltételezett jövőben csapong, ennek ellenére rendesen megfogja az olvasót. ( Letaglózott. Néha nagyon bizarr elmélkedései vannak, máskor meg egészen reálisak. Váratlan pillanatokban egészen meglepő, látszólag oda nem illő gondolatai támadnak, melyek mellesleg nagyon is emberiek... aztán hirtelen megint a valóságnál tartunk Az ember végig azon gondolkodik, hogy létezik ilyen? Igaz lehet ez? A kötet végén, nagyon jó kis magyarázatok vannak az írótól erre az elmélkedésre vonatkozóan, meg magára a regényírásra, olvasásra... Megmagyarázza az idézeteket, de nem a szokványos módon, és a regényben említett filmeket is. Úgy gondolom, hogy nem egy hétköznapi ember, nem hétköznapi műve volt a kezemben...alapjaiban véve letehetetlen...zseniális az író, az ötlete és a bátorsága, hisz nem egy hagyományos munkát adott ki a kezei közül, ami ilyen, az pedig mindig megosztó. Nekem a kedvencem lett a hónapban is, de általában az olvasott könyveim között is élre került. |
Alice Feeney - Időnként hazudok
-
Az újságíróból fikciós íróvá avanzsált *Alice Feeney* első regénye az
Időnként hazudok. A 2018-ban publikált (női) thriller gyorsan meghozta a
sikert az...
4 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése