Virágot ​Algernonnak/Flowers for Algernon

Amikor ilyen könyv kerül a kezembe óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, hány ehhez hasonló kincsnek nem vagyok még a birtokában.

Mert ez is egyike volt azoknak, melyeket már réges-régen el kellett volna olvasnom. De aztán meg annak örülök, hogy mégiscsak gazdagabb lettem a regény nyújtotta élménnyel. Egy igazán különlegessel. 

Daniel Keyes  könyve fantasztikus. 

Nagyon nehéz írni egy jó könyvről, erről meg főleg. Úgy meg pláne, hogy nem szeretném elárulni róla csak azt, hogy aki teheti az olvassa el. Mindenki. :-)

Példaértékkel bír, az elfogadás, a tolerancia tanulópéldája lehet. Olvasása közben időnként az ember egyik szeme sír, a másik nevet,  amolyan keserédes.  

Kicsit mégis róla...egy, a saját bevallása szerint is "csökkent értelmű" fiatalember, a  "megokosításáért" mindent vállal.

Hogy miért szeretne okos lenni, hogy miért  fontosabb ez neki mindennél, az is szépen kirajzolódik a regényből.

A regényből, ami nem más, mint egy napló, Charlie által írva, mindig épp az értelmi szintjének megfelelő stílusban, kivitelben, hol helyesírási hibáktól hemzseg, hol tudományos okfejtésektől.

Olyan jól sikerült az okosítás, hogy "túl jól", bizonyos "eleve" okos emberek körére nézve, vagy akik azt hiszik magukról, hogy nagyon okosak. Charlie segítségével rájövünk, hogy nem mind arany, ami fénylik. 

Az "okossággal" jár, hogy fokozatosan visszaemlékszik a múltjára, a gyerekkorára. Ekkor érti meg igazán, hogy a környezete  miként bánt vele, és miért úgy, ekkor szakad meg az olvasó szíve, ahogy ezek a dolgok a felszínre kerülnek. 

És itt van az igenis valóságos része a regénynek. Hiszen az értelmi fogyatékos emberek nem tudják megítélni a valóságban a környezetük reakcióit irányukba. Márpedig azok sokszor olyanok, amilyenekről itt olvasunk. 

Ugyanakkor itt van a fantasztikum is, hisz nem tudják így felidézni, és értelmezni sem, ahogy Charlie tehette.

Mivel nem csupán jó érzésű kívülállóként ítéli ezt meg, hanem úgymond a saját bőrén, korábbi énjén tapasztalva, nyilván teljesen másként jut el az olvasóhoz az az érzés, amit ez a felfedezés kivált belőle. 

És innen még van tovább az okossága, egészen addig, amíg pár hónap alatt, több emberöltőnyi tanulmánnyal gyarapszik a tudása.  Ami nem öncélú.

Aztán ahogy mindenki számított rá, jött a visszaesés, ezt  előrevetítette "elődje" Algernon  is.  Fontos kis szereplője ő a történetnek, hisz Charlie nagy inspirálója.

Egyik legnagyobb irodalmi élményen, melynek minden emberhez el kellene jutnia, olyanokhoz meg főleg, akik emberszámba se veszik azokat a társaikat, akiket kevesebb értelemmel áldott meg a sors. 

Ismertető itt.