kékszeműfiú/Blueeyedboy

Joanne Harris -t a Csokoládé  kapcsán ismerik vélhetően legtöbben, de szerintem vannak annál jobban sikerült könyvei. Jó néhányat olvastam közülük, kedvelem is őket, a novelláit külön kiemelném..
De mind közül a kedvencem a kékszeműfiú lett.

Úgy gondolom azok számára akik kevésbé jártasak a webnapló, a blog írásában, kicsit nehezebb falat. De maga történet se könnyíti meg az olvasó dolgát. Mégis!
Nem mondom, hogy nem kacifántos, mert az, és eléggé furfangos is. Olvasás közben egy csomó kérdés felmerül az emberben, de mindig jön a válasz egy idő után. És ez így nagyon jó. Van a kétkedés, a majdnem visszalapozok, de aztán a következő bejegyzésben ott a kérésre a magyarázat.

Hullámzó a regény lendülete. Értem ezalatt, hogy vannak kicsit lelassult, lelassító részek, de aztán meg  annyira felpörget, hogy szinte levegőt se vesz közben az ember, annyira ráérez, átérez.

Nem szeretnék karaktereket kiemelni, nyilván a kékszeműfiú körül forog a világ, ahogy cím is jelzi, de nincs egyedül...

Valójában elég nyomasztó a történet, thriller, pszichothriller, egy biztos, ez a műfaj így papíron egészen jól kezelhető. ( Filmet nem szeretek ilyeneket nézni)

Meg kell említeni Harris különleges, egyedi stílusát, gyakorlatilag szinte összetéveszthetetlen.

Ebben a regényben igazán megtornáztatja az olvasó agytekervényeit is, ha tippelni akarunk a megoldásra, meg felköthetjük a gatyát :-)

És igen, valahol van benne a sok borzalom mögött egyfajta humor is, ami kifejezetten jót tesz a regénynek.

Csoda, hogy maga az írónő ilyen jól ki tudott belőle keveredni. 

De sokkal nagyobb csoda, hogy az olvasó  is :-)

Ismertető itt.