Édes Anna

Kosztolányi Dezső  Annája kimaradt nekem.

Annak idején "átfutottunk" a gimi negyedik osztályában Kosztolányi, Babits ésTóth Árpád munkásságán. Épp megemlítettük. Tóth Árpád összes verse itt van polcon, de a másik két nagy klasszikusunk művei valamiért a későbbiekben se férkőztek be. Pedig itt lenne a helyük.

Szerintem mindenkinek van ilyen, ami kimaradt...ami nagyon kimaradt. Édes Anna ilyen.

Semmit nem tudtam a regényről, (nem olvastam fülszöveget) így a meglepetés erejével ért a történet tragikus iránya.

Tényleg sokfélét olvasok, de ez annyira fogós, annyira jól meg van komponálva, hogy egy pillanatra se gondoltam, hogy ilyen tragédiát tartogat ez az aprócska könyv.

Még akkor se, ha végig remekül ábrázolva voltak a társadalmi különbségek, egyik és másik oldal gondolatai az "ellenoldalról". Sablonos nézetek, ahogy a gazdagok a szegényekről gondolkodnak, ugyanakkor a kisebbségi érzés a másik részről...gyakorlatilag beletörődés a kiszolgáltatottságba. A megalázásba.

Azt hittem Annáról, hogy tudatosan cselekszik, szerényen, de minden lépését megfontolva, egészen addig a pillanatig, amíg ki nem derült, hogy épp fordítva. Ösztönös volt.

Azt kell mondjam, manapság nem sok ilyen Annát találnánk, ami egyáltalán nem baj. És nem a tragédia miatt mondom, hogy nem baj. (persze, csupán szorgalmában ennyire odaadó, munkáját pontosan végző, precíz Anna se sok lenne)

Jó ha az ember képes megtartani egyéniségét, büszkeségét, valamilyen szinten önmaga kell, hogy maradjon, különben Anna sorsára jut.

 A regény gyönyörűen van megírva, mondhatni költőien, vagy átmenet a kettő között. Voltak mondatok, amelyeket szépségük miatt többször is el kellett olvasnom.

Nem lehet elmenni a karakterek és a korszak megemlítése nélkül, mert ezek együttes hű ábrázolása tökéletes korképet nyújt.

Mintegy dokumentum jelleggel ír Kosztolányi az akkori időszakról, karakteres szereplői, a  hatalom, a rang, az irányítás, a jó pozíció, a pénz és a korrupció bűvöletében élnek. Fölösleges megemlíteni ezek sajnálatos örökérvényűségét.

Elvétve akadnak pozitív figurák, akik próbálják felnyitni a szemeket, akik emberszámba veszik az embert, akkor is, ha kevesebb az iskolája és kétkezi munkával keresi meg a betevőt, azt aki másoknak olyan szinten szolgálatában áll, hogy megszűnik a saját életét élni.

Minél több idő telik el az olvasása óta, annál többet gondolok rá. Annára, a doktorra, a kéményseprőre, ...Kosztolányira.

Ismertető itt