Életszikra...

Régóta nem írtam már bővebben az olvasmányaimról. Ennek az oka, hogy nekem ehhez idő kell, és inkább olvasok, mint írok.

Most viszont ez a Jodi Picoult könyv annyira összezavart, hogy azt gondoltam kikívánkozik sokminden.

 A könyveket kibeszélni Annamari lányommal szoktuk, de ezt még ő nem ismeri, és nem is túl nagy rajongója az írónőnek.

Jómagam viszont nem is irodalmi stílusa, hanem szinte dokumentumszerű történetei miatt kedvelem. A magyarul megjelentek közül részemről olvasásra vár még egy régebbi regénye, de a nálunk tavaly jelent  Életszikra  egészen friss keletű. 

(Látom van már egy idei magyar megjelenésű is, sose érem utol magam)

Azt akartam ebből kihozni, hogy sokat olvastam tőle, nagyon sok könyvét kedveltem, néhány nem lett a kedvencem, de mind jó, érdekes téma. Az igaz, hogy a sokadik után kicsit telítődik az ember a "stílussal"...a regényei felépítései hasonlóak, igaz valami csavar mindig vár a végén. Vagy jó, vagy nem...a csavar.

Na most elkezdem ezt az Életszikrát, nem titok, a cím is sugallja, az örök vita tárgya, a terhességmegszakítás a téma.

Azt viszont nem olvastam el, hogy azzal újított az írónő, hogy visszafelé meséli az eseményeket. Persze mikor nem tudtam merre vagyok arccal olvasás közben utánanéztem...

És nem mondom, hogy a tudattól könnyebb lett az olvasás. Konkrétan olyan dolgok zavartak, hogy nem jutott eszembe, hogy egyik nőről honnan tudja a magát Istennek képzelő szereplő, hogy várandós, (az olvasó tudja, hogy még nem látható)...és akkor eszébejut az embernek, hogy ja.. majd később leírja, hogy korábban már elmondta a hölgy. Szintén sokára derült ki számomra, hogy egy ápolónő, aki túsz,  nem ezen intézmények a dolgozója... 

sok ilyen apróság nagyon zavart, ráadásul nem is tudtam nagyobb léptékben olvasni. Pedig lehet úgy jobb lett volna.

Morogtam, morogtam, bár teljesen elvarázsolt például a doktor karaktere (ami később kiderül, hogy nem véletlen) nekem ő volt itt a főszereplő. Amit gondol a dologról, amiért ezt a munkát választotta, azzal maximálisan azonosulni tudok, és azt hiszem még sokan vagyunk így. 

A szereplők , JP hagyományaihoz  híven, nagyon sokfélék, minden "szempontból " van érintett. Az ellentábort sem kíméli, a vallás, a hit, na és természetesen  egyház szempontja is körül lett járva.

A fülszöveg  elárulja, a túszejtés tényét, és miközben telik az idő, visszafelé... szépen megismerjük az érintetteket, jelenjüket,múltjukat...Akiknek megadatott a "jövő" azt már nem.

Minél inkább visszafelé haladtunk, bennem annál inkább oszlott el a könyv olvasásának kezdeti nehézsége, és annál inkább ragadott magával a szereplők története. Volt, amit ki lehetett találni, de bevallom váratlan fordulat is befért...az a bizonyos, általam csak "JP csavar" -nak nevezett jellegzetesség. 

(Az igazi tárgyalás ebből kimaradt, de mégis volt...sajnálatos módon nagyon meglepő szituációban.)

Viszont reméltem, hogy nem teljesen az eleje volt a vége, hanem lesz még valami magyarázat. Lett.

Aztán nekem még ennél is többet jelentett a végén JP személyes gondolatmente. Ezzel mindig megfog.

Összességében egy kis nehézségre lehet számítani annak, aki a megszokott JP "formátumú" könyvre számít...én eléggé nyitott vagyok úgy érzem az ilyesmire, ez mégis meglepett az elején. 

Azt hittem nem fogom szeretni. 

És mégis...mert annyi információt ad, akár az abortuszellenes aktivisták néha szinte brutális ténykedéseiről, vagy egyes államok ezzel kapcsolatos törvényeiről, világviszonylatban statisztikákat a terhességmegszakításokkal kapcsolatban...és nem mellesleg egy valószínűleg soha megegyezést nem hozó témában igyekszik azért taglalni a lehetőségeket...

Ja, aki elolvassa... az a dokira (akinek az ihletője nem véletlen választás volt az írónő részéről)nagyon , nagyon figyeljen.

Minden nehézsége ellenére is csak ajánlani tudom. Nemtől, kortól, bőrszíntől,  vallási hovatartozástól függetlenül.

(Csak mellékesen jelzem meg, hogy jómagam sosem voltam érintett e téren)

Ismertető, vélemények, értékelések itt.