Joanne Harris: Az epertolvaj (Csokoládé 4.)

ezzel a csodálatosan szép borítóval 

❤❤❤

Nagy kedvencem  Harris, természetesen a Csokoládé kapcsán ismertem meg, mi több, kivételesen a film után olvastam anno.

Idén szeptemberben került sor a Csokoládés barackra, aminek a létezéséről valamiért nem is tudtam. Akkor lett érdekes számomra, mikor már a negyedik rész közelgő megjelenését emlegették.

Nem is akartam sokat várni vele, elolvastam gyorsan a „barack” után frissen.

Első meglátásom, hogy a harmadik résznél lényegesen jobb. Nekem ahhoz képest Az epertolvaj sokkal lendületesebb volt, sokkal többet is adott.

Nem lehet nagyon leválasztani a témát ,a történetet, az előzményektől, a szociális háló, a különböző vallási, kulturális, kisebbségi, vagy épp napjaink fontos kérdése, a bevándorlás témájától, az elfogadásról, és számomra leginkább az „elengedésről”.

Aki szülő, aki anya, az tudja, hogy vannak olyan apró „varázslatok”, amelyekkel össze lehet tartani a családot, azok után is, hogy úgymond kiröppennek a gyerekek.

 Erről az elengedésről szólt számomra leginkább Harris ebben a tüneményes regényben.

Hogy ez bizony törvényszerű… mert ugye csak „kölcsönben” vannak…
❤❤❤

Azt hiszem minden szülő, minden anya próbálja a maga módján a saját bűbájával ameddig csak lehet, amikor csak lehet, a közelében tartani a gyermekeit. J 
Akár egy gőzölgő kuglóf, egy forró kakaó……
(akár egy jó adag héjában sült krumpli)J… 
képes az otthon melegét idézni, 
hazacsalogatni, marasztalni.

Kedvesen megérintett. Nem érzelgősen, de érzelmeket keltve. 
Szerettem. 
❤

( Van még néhány várakozó Harris könyvem, más műfajban is remekel... J

bővebben itt