Ferrante, ez a titokzatos szerző, a házasság téma kapcsán, egy tavaszi NIOK kihívás alkalmával került a látóterembe. Akkor az Amikor elhagytak c. regénye annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy szerettem volna többet is olvasni tőle.
Így jöttek aztán az eléggé elhíresült Nápolyi regények. A Briliáns barátnőm után hosszabb szünet következett, de tudtam, hogy Az új név története tovább meséli a a két fiatal nő (gyereklányok még) igencsak szokatlan, furcsa barátságát.
Ezután se lehetett szabadulni a szereplőktől, érdekelt a sorsuk, tudtam, hogy van tovább is...
Aztán a harmadik részben a '70-es években, már felnőtt nőként próbálnak a maguk módján érvényesülni.
Annyira jól van megírva, hogy bármennyire is haragszom hol egyik, hol másik nőre... mint az előző részekben is... egyszerűen vonz. Fájdalmas, borzalmas... nem is nagyon lehet itt tömören érzékeltetni.
Ez a két nő annyira különbözik egymástól, de olyan nagyon hasonlóak is...minden bukásukat, sikerüket egymásnak köszönhetik.
Az egyik tanult, a másik "tudott". Az egyik ment, a másik maradt...
Szerelmek férjek, szeretők gyerekek...
Olaszország aktuális politikai harcai...
És továbbra is a se veled, se nélküled barátság a két nő között.
Ismertető itt
.jpg)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése