Ez a rész egyértelműen a lezárja a Nápolyi regényeket.
Talán a legnehezebb volt a négy kötet közül. Az olasz politikai pártok harcai akár a telepen, akár a nagyobb városokban, minden szereplő életét befolyásolták.
Márpedig ezekből a poltikai csatározásokból bőven jutott ebbe a könyvbe, de sikerült ezt is olyan szereplők szemszögéből ábrázolni, akikhez már az első három rész után erősen kötődik az olvasó. Leglábbis engem kifejezetten érdekelt, hogy mi lesz a sorsuk egyik, vagy másik oldalon aktívan tevékenykedve, nézeteiket nem titkolva.
Természetesen a barátnők (annyira kívánkozik idézőjel...pedig tudom, hogy nem kellene)
élete továbbra se romantikus lányregény...sőt!.
Kijutott mindkét nőnek rendesen.
És ehhez kellettek ők saját maguk a döntéseikkel, kellettek egymásnak, mint barátnők, kellett a telep, a fura családok...a társadalom, a politika.
Nagyon megrázó, fájdalmas sorok várnak az olvasóra.
Semmit nem szépítve... mesterien visszakanyarodva az első rész igen fontos pillanatához...
"lezárta"
a lezárhatatlant...Elena ...
Nálam a 2019-es év "felfedezettje" Elena Ferrante...
( és még van olvasnivalóm tőle)
Csak megjegyezném, hogy 4. regény fordítása nagyon rosszul sikerült.
Nem annak a munkája, aki az előző hármat készítette.
Csúnyán írva ez a 4. könyv bővelkedett "magyartalan" mondatokban, kifejezésekben, de simán egyes szavak is megleptek)
(Minden bizonnyal költői a kérdésem...mielőtt kiadják, senki nem ellenőrzi a fordítást?)
Ismertető itt
.jpg)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése