Jorge Loriga regényének stílusa igen érdekes és szokatlan, de hamar "rákattanhat" az olvasó, feltéve, ha elég nyitott. Távol áll a klasszikus szépirodalomtól, nagyon mai, modern és igencsak filmszerű. Ez nem lehet véletlen, hisz a szerző forgatókönyvírással is foglalkozik, sőt, A bátyám pisztolya (La pistola de mi hermano) címmel rendezőként filmre is vitte saját kisregényét.
Nagyon szerettem a könyvet, annak ellenére, hogy a történet igazán "kemény", hozzáillő stílussal...kőkeményen leírva.
Gyilkosság, trágár szöveg, fiatal fiúk, gondolatok, kevés, de igen "karakteres" szereplő...
Meg kell említenem, hogy ebben a rövid, velős könyvecskében, a történetben, mekkora szerepe van az irodalomnak, az olvasásnak. Hogy milyen művelt gyilkosról szól a történet, hogy miért van, hogy bár tudjuk mi lesz a vége, mégis szeretnénk, ha nem úgy lenne... pedig, ha nem úgy lenne, akkor se lenne már számára sehogy...
"Talán van Isten, csak éppen nem olyan hatékony, mint mondják. Talán egy kicsit ügyetlen, vagy egy kicsit szórakozott, vagy egy kicsit hülye.
...
-Igen, úgy, mint egy miniszterelnök, vagy hasonló. Talán van egy rátermettebb Isten is, aki valahol vár a sorára, de miután Isten halhatatlan - ez benne van a pakliban -, a rátermettebb sosem kerülhet sorra."
Jorge Lorgia Égből pottyantak
Ismertető itt
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése