Jellemzően megint olyat követtem el, amit nem szoktam.
Krimit olvastam a nyáron. Egymás után kettőt is.:-)
Az egyik Patricia Highsmith regénye, ő egy ismertebb, sikeresebb írónő, akinek a bűnügyi regényírását már sok díjjal jutalmazták.
Mr. Ripley nevű főhősével több művében is találkozhatunk, most Ripley a mélyben volt. :-)
Mondhatnám, hogy ez inkább szépirodalmi mű. Vagy nem is tudom.
Egészen furcsa, hogy egy nő fejéből ilyen történet kipattanjon.
De az életrajzát elolvasva ő sem volt egy könnyű eset.
Az ő élete sem volt az.
A címszereplő jelleme is igencsak ritkaságszámba megy. A végletek embere.
Maga a krimi is ilyen. Hol a tájat csodálhatjuk, hol a brutális jeleneteken borzonghatunk.
Az egésznek köze sincs egy hagyományos, minden csatornán fellelhető krimihez.
Ráadásul a vége meglepetést tartogat az olvasónak, jó nagyot.:-)
***
Ő is egész szép írói munkássággal rendelkezik.
Ez már az a tipikus FBI-os :-) történet.
Brutális jelentekben szintén nem szűkölködik, de sokat enyhít a "helyzeten" a regényt átszövő romantikus szerelmi szál.
Ennél
viszont lehetett az elejétől kezdve agyalni, hogy ki a hunyó:-)
Sőt, lehet félni is olvasás közben:-)
Annyi helyszínelős, "dr.csontos gyilkoselmét" nézett már a családom, hogy én se kerülhettem el a rámhatást.:-)
De nem könnyű a nyomozók helyzete, az "olvasódetektíveké" pedig még kevésbé:-)
Nyilván ennek a könyvnek épp ez az erőssége, hogy szinte az első perctől kezdve lehet tippelni.
Jelentem, nem találtam...de a kíváncsiság végigvitt a regényen, ami alapjában véve jól olvasható, lendületes olvasmány volt.
...és a bűnös elnyerte méltó büntetését.
***
Bármelyik írónő másik könyve a kezembe kerülne szívesen elolvasnám.
:-)