...nem igazán ismertük egymást.
Hallottam róla, találkoztam vele itt a neten, de ennyi.
Említettem már, hogy elég kevés kenyér fogy mostanság a családban, péksütemény még kevesebb. Kenyeret azért folyamatosan sütök, igény szerint, de péksüteményt ritkábban, akkor is csak kiflit többnyire. Amíg kellett a tízórai, jobban élhettem a házipékes szenvedélyemnek.
A boltok azért elcsábítanak. Amióta Lidl-ben pékség van, és pont a bejáratnál, hát bizony a havi 1-2 járat alkalmával valamit mindig becserkészek a bevásárlókocsiba. Édeset ritkán, inkább azokat kóstolgatom, amikkel itthon, csak a magam kedvéért nem igazán kísérleteznék.
Hát így történt, hogy megakadt a szemem a jó kinézetű kornspitz kifliken. Aztán ( az autóban hazafelé:-) meg is lepődtem, hogy micsoda finomságot szereztem be. Itthon rá is kerestem a neten, és megtudtam erről a péksüteményről egy csomó okosságot. Receptet viszont nem nagyon találtam.
A házi pékek nagyasszonya persze most se okozott csalódást. Természetesen ő már ezt is kipróbálta, találtam nála egy kornspitz receptet, meg aztán itt egy másikat, és a kettőből meg az alapismeretekből megalkottam egy harmadikat.
Gyakorlatilag Limara receptjét követtem, csak egy rozskovászt is készítettem hozzá, ezt a lépést Tücsökbogártól csentem el.
Az igazság az, hogy nem ettem eredetit, nem hiszem, hogy a Lidl az eredetit, a titkosítottat gyártja, de összehasonlítási alapom mégis csak a bolti. Az könnyebb volt, enyém tömörebb, de így is finom. És nem mellesleg sok értékes összetevőt tartalmazott.
Nem mondom, hogy pikpakk megvolt, sőt, azt hiszem ilyen kis tételben nem igazán látom értelmét, hogy rászokjak:-), de alkalmanként biztos meg fogom ismételni. Most a malátapor, mint összetevő kimaradt, az nem volt a háznál:-) talán majd egyszer sikerül azzal is kipróbálni.