Nagyon örülünk, hogy lányaink felnőttként is fontosnak tartják, hogy a magunk bolondos módján, az általuk kialakított saját családi "hagyományainkat" ápolják, folytassák, megtartsák :-) Hogy ilyen módon az egyszerű hétköznapokat ünnepivé varázsolják a család számára :-)
Fontos nekik, hogy ezt a párjaikkal is elfogadtassák.
Nem lehet probléma még a távolság sem, hisz a technikának köszönhetően közel kerülhetünk egymáshoz akkor is, ha ténylegesen több mint 1000 km választ el minket egymástól.
Gyakran halljuk így advent idején, hogy sokaknál csak a decemberi három nap az ünnep egész évben, az is csak az ajándékozásról, a kötelező családlátogatásról szól. Meg, hogy az lenne az igazi, ha az emberek egész évben figyelnének egymásra.
De ez szerintem alap :-) Evidens :-) Remélem nem csak nálunk :-)
Azzal pedig, hogy készülünk ezekre az ünnepekre, akármivel is, akárhogyan is, az egyszerű hétköznapokat tesszük szeretteink számára másmilyenné, hogy majd a "taposós" időszakot könnyebb legyen aztán kezelni, és újra várni a kicsit másmilyen napokat.
Előbújik ilyenkor a bennünk rejlő "örökgyerek" :-) és ötletel, csomagol, rejteget :-)
Kell ez, jó ez, mi szeretjük, várjuk, számolgatjuk a napokat, lessük egymás kívánságát.Soha nem hiányzik a humor se.
Csak sajnálni tudom azokat, akik egy kicsit sem tudják ezeket a napokat másként várni, látni, megélni, mint a szürke hétköznapokat.
Nem vallás, nem pénz kérdése, nem a fenyőfa méretén múlik :-)
Mindegy mi van az asztalon, mi van a fa alatt, a lényeg, hogy együtt együk meg, együtt bontsuk ki :-)
Nagy dobozba is lehet kis meglepetést csomagolni :-)
Ugyanez kicsit szebben :-)