Kekszteszt...

Az úgy történt, hogy pár éve a férjem valakinél meglátta a darabonként csomagolt karamellás kekszet, amit a közeli detki gyárban készítenek. 

Aztán néhány vödörrel sikerült is beszereznie a reggeli kávéja mellé, egy darabig folyamatos volt az utánpótlás. Mostanra viszont a forrás kiapadt. :-) 

Érdeklődtem a gyártónál, de sajnos csak éttermek, kávézók számára forgalmazzák. Adtak egy elérhetőséget másik, hasonló termékükre, egy jó darabig nem sikerült azt se beszerezni.

Így történt, hogy én, aki nem vagyok valami nagy kekszes, belevágtam a tesztbe :-)

Se enni, se sütni  nem igazán szeretem, talán, mert a gyerekeknek, mikor kicsik voltak, sokat készítettem, mindenféle iskolás, óvódás bulira jobban megfelelt, mint egy krémes süti.

Valójában nem tesztnek indult, egyszerűen csak sütni akartam valamit, ami egyelőre pótolja reggeli hiányosságot, ugyanakkor kicsit magam felé is hajlott a kezem :-) ezért ezt a régóta várólistás receptet választottam némi átalakítással. Az meg annyi volt, hogy az egyik bögre zabpelyhet lisztre cseréltem, én galád :-) 

Ez a keksz igazán finom volt, a férjemnek is csupán annyi baja volt vele, hogy köze se volt a megszokott  karamellásához, amint az ábra is mutatja :-) 

Ezért másodjára már nagyon arra hajtottam, olyat szerettem volna, vagy nagyon hasonlót, de bármilyen furcsa, karamellás keksz receptből nincs túl nagy kínálat a neten. Próbáltam a gyári keksz összetevőit is figyelembe venni, sokat kutakodtam, végül a sokak által dicsért pudingporos kekszre esett a választásom. Ebbe is tettem kicsi csavart, nádcukrot használtam és karamellizáltam a felét.

Nagyon finom volt frissen, kívül roppanó, belül puha, de egyáltalán nem hasonlított a kekszhez:-) semmilyen kekszhez :-) A karamell  nem igazán érződött rajta. 

A sütis dobozban még van belőle pár darab:-)

Mert közben megérkezett egy vödör gyári karamellás keksz :-)