Pár nappal ezelőtt írtam ezt a bejegyzést és az ünnepek utánra időzítettem a megjelenését.
A mai szomorú hírt olvasván, gondoltam engedem, hadd menjen...
:-(
Gabriel García Márquez..óriási ez az ember :-) bácsi :-)
A mai szomorú hírt olvasván, gondoltam engedem, hadd menjen...
:-(
Gabriel García Márquez..óriási ez az ember :-) bácsi :-)
Sajnos voltam olyan bátor, hogy pár éve, amikor ismét gyakrabban vettem könyvet a kezembe a nagy sikerű Száz év magány című regényével kezdtem.
Fura, de nagyon egyedi stílusa, amit, mint megtudtam mágikus realizmusnak neveznek, magával ragadó, ugyanakkor nekem eléggé megnehezítette a helyzetemet :-) kissé "súlyos" volt a műfaj akkor hirtelen.
A szerelemről és más démonokról ( (Del amor y otros demonios) című regénye már könnyebb falat volt. Mondhatni itt "értettem meg" igazán a stílust, és élvezettel olvastam a szókimondó, meseszerű, ironikus, groteszk történetét a szerelemről és más démonokról :-)
Nem akarok tartalmat mesélni, elég, hogy teljesen elvarázsolja az olvasót az író, de úgy, ahogy jó elvarázsolódni.
És, hogy tovább varázsoljon, újra kell olvasnom a Száz év magányt.
Aztán meg jöhet a másik nagy sikerű regénye, a
Szerencsére a fülszöveg se a "cselekményleírásra" alapoz, inkább arról ad információt, hogy mi ihlette, késztette az írót e regény megírására.
A végére...
A végére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése