...Sherman Alexie rövid, de tartalmas kisregénye engem igazán megérintett.
Úgy látszik mostanában nagyon összejöttek nekem a kamasz korszakról szóló olvasnivalók...
érdekes módon mind fiús történeteket fogok ki
(3 lányos anyaként) .
Ezt rögtön a Zabhegyező után olvastam, így akarva, akaratlan is összehasonlítja az ember a két kamaszt.
Más kor, más származás, más anyagi, családi háttér, más lehetőségek, de egyik fiú se találja a helyét a világban.
Ki ezért, ki azért...
Érdekes, ahogy az indiánfiú katatóniás állapotában "végigszáguld" az indiánok történetén, történelmén, az amerikaiakkal való konfliktusaik egyértelműen a régi "indiános" filmekből felsejlő jó és rossz harcát juttatta eszembe, de jóval valóságosabban, bár sosem volt az erősségem az a műfaj :-)
Különböző emberek bőrébe bújva éli meg a múltat, népe történelmét, háborúit, "ismeri" meg az apját...
és ismerjük meg mi olvasók egész hányatott gyerekkorát, a tipikus nevelőszülőket...
Kicsit "elvont" kategória, a nyelvezte már meg se lep, hisz nekem most egymásután több ilyen "szókimondó" stílusú regény jutott . Látva a médiát, a mai fiatalokat, nem hiszem, hogy túl távol áll ez a valóságtól.
Természetesen tisztelet a kivételnek!
Ja, és még valami, itt is egy irodalom és történelem terén igen művelt fiatalembert ismerhettünk meg, ami viszont nem hiszem, hogy a mai "szókimondó" ifjúságnak is jellemzője.
A köztudatban a trágárság egyenlő a műveletlenséggel.
Ezek a regények, viszont sorra megcáfolják ezt.
Úgy, mint a Zabhegyező, Mosakodj Petike...és ilyen még a tarsolyomban lévő Égből pottyantak
Hivatalos ismertető, cselekményleírással itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése