Nosztalgia süti - a 10 perces kevert

Több, mint két évtizeddel ezelőtt, fiatal, kezdő háziasszonyként, mindenféle tapasztalat nélkül, nagyon szerettem volna valami ehető süteményt készíteni. Hogy még nagyobb legyen a kihívás, mindezt anyósom konyhájában,  ismeretlen villanytűzhely, mindenféle habverő, mérleg , szakácskönyv nélkül, neki ezek nem kellettek, ő fejből tudta miből mennyi kell a szalagos fánkhoz, a finom lepényekhez, piskótákhoz, sőt a hájasa is isteni volt.

Azért nem adtam fel, már akkor se egykönnyen, néhány újságot átböngésztünk, végül találtunk egyet, amihez mindenünk volt. Ez volt a 10 perces sütemény, ami azóta teljesen elhíresült a családunkban. Szerettem volna az eredeti, újságból kiollózott receptet betenni ide, de nem találtam meg, pedig sokáig őrizgettem. Mondanom sem kell, hogy a saját konyhámban később soha nem tudtam azt a minőséget produkálni, amit ott, akkor elsőként.

Hogy miért írtam le mindezt? Az utóbbi időben feledésbe merült ez az egyszerű, de nagyszerű sütemény, aztán egyszercsak felfigyeltem Limara blogját olvasgatva egy Szilvalekváros  süteményre. Ő volt az, az a bizonyos 10 perces süti.  Így az utóbbi időben megint többször asztalra került, az első, nevezetes alkalomkor körtelekvárral készült, aztán házi baracklekvárral , most pedig a birslekvárommal bolondítom, de bármilyen, így a jó  kemény szilvalekvár is tökéletes hozzá, már azzal is próbáltam. Tegnap is kisült egy tepsivel.

Egy újabb táska...

készült mostanában, egészen egyszerű, ennek ellenére sikerült két egymással "szembenéző" darabot kiszabnom készítésekor. Amikor már le volt tűzve és állítottam volna össze, jöttem rá, nagy bánatomra, hogy vagy két eleje, vagy két hátoldala van a táskámnak :-))

Bezzeg, annak idején, kezdő "Burdábólvarrós" koromban sikeresen szabtam azzal a módszerrel a gatyaszárakat, amivel most a táskát kellett volna. Két egyforma darabot...:-)) Persze legtöbbször olyan anyaggal követtem el, aminek szűkében voltam. Most is, de azért csak elkészült a táska.




 

A húsvéti készülődés...

nálam az idén elmarad. Legalábbis nem tervezek semmi különöset varrásügyileg. Látom a blogokon, hogy sokan nagyon belehúztak a húsvéti díszek készítése a kitartó hóesés, a kicsit sem tavaszias hangulat ellenére.

2004-ben még a kezdők lelkesedésével vágtam bele az anyagaimba, összehozva első kézzel applikált faliképemet. A mintákat kifestőkből keresgettem, és nagyon szerettem.








Azóta minden évben alkottam valami húsvétit, de egyre inkább alábbhagy a lelkesedésem.

Évek óta nincs feldíszítve a lakás sem, arra a pár napra már nem látom értelmét  előszedni a díszeket. De azért őrzöm őket kitartóan. Karácsony az más, hisz hosszú ideig "adja" a hangulatot.

Régebben nem így volt ez, amíg a lányok kicsik voltak igyekeztünk a kedvükre tenni, akkor más értelme volt a dolgoknak, a közös készülődésnek, tojásfestésnek, sütögetésnek, apró ajándékok gyártásának. Elvégre várták a lányok a legényeket :-))

Készítettünk nekik sok-sok apróságot, például tükörtojást :-)),

vagy só-liszt gyurmából készült díszeket:

Természetesen sütés-főzés terén őrizzük a hagyományokat, a sonka-tojás-kalács hármas el nem maradhat, és egyéb finomságok is kerülnek az asztalra.

Hogy mégis mivel hogyan telt nálunk a húsvét hétfő régen, sok-sok éven kersztül, és hogyan az utóbbi pár évben, arról majd a későbbiekben.

Parázs farsang 2009.

Ebben a a Halloweenről visszamaradt :-))) tök jelmezben bulizott a nagylányom a  Parázs farsangon.





 Ez csak egy próbafelvétel volt, tetőtől talpig tökben nem engedte, hogy lencsevégre kapjam.

Egyébként  a jelmez egy eredeti, filléres-turkálós darab. :-))

Gyümölcstorta, ahogy az ünnepelt szereti

Névnaposunk házi tortája, sok gyümölccsel, sok pudinggal, ahogy ő szereti:




Megjegyzés: Ez a fotó telefonnal készült, (nagy bánatomra egyetlen feltöltött akkut sem találtam a háznál a jeles pillanatban) elég gyengécske, de rákattintva tűrhető a kép, mert az ünnepeltünk "kikupálta".

Pipacsos táska, avagy egy kis nyár a télben

Valahol láttam ilyen pipacsokat, hogy hol és mikor nem tudom, de rögtön ez a kép ugrott be, amikor ránéztem a blúzra. Elől a két a zsebet meghagytam, "trikószerűen" kikanyarintottam felül, flíz, bélés, belső zsebek különböző méretű elosztásban, tépőzár. A pipacsokat géppel applikáltam,a szárait kézzel öltögettem.

Ez lett belőle:

 

 

Kint meg ez van ma:

  

 

Filmajánló

A férfi, aki sasokkal álmodott címmel, jópofa olasz filmsorozatot ismétel mától az m1, sajnos délelőttönként. Volt szerencsém hozzá, talán tavaly a húsvéti ünnepek alatt, nekem nagyon tetszett. Az az igazi könnyű, kikapcsolós, kalandfilm kategória, de nem öldökölnek, nincs erotikávatól túlfűtve...:-)) ennek megfelelően kicsit mesés, a jó és a rossz harca, naná, hogy a jó győzedelmeskedik.  Gyönyörű  táj, kicsit gasztro:-) történet, főszerepben a megunhatatlan, huncut szemű Terence Hillel . Aki szereti az ilyesmit, és van rá módja nézzen bele. Teljes felüdülés, legalábbis nekem jól esett. :-))

"Táskásított" neszesszer

Ez volt az egyik karácsonyi ajándék, a nagylányom ilyen hosszúra "eresztve" kérte a vállpántot, de lehet kedve szerint állítani. Ezzel átlényegült neszesszerből táskává.

Ma is kisütöttem valamit : kifli

 

Gondolatok...

Ez nem varrás, nem kézimunka, nem sütés-főzés...ezt nem is terveztem ide, de napok óta  foglalkoztat.

Elképesztő mi zajlik körülöttünk a világban, ez alól kis hazánk sem kivétel, sőt, továbbmegyek, szűkebb pátriám sem.

Az elmúlt hetek, napok eseményei, mintegy fricskaként hathatnak a mostanában sokat emlegett nagyvárosi rendőrkapitány ellentáborának. A szavakkal vigyázok, pedig nagyon sokan, más szituációkban, "nevén nevezik a gyereket", büszkén vállalva származásukat. A tények, az adatok, a statisztika, a számok önmagukért beszélnek, akár pozitív, akár negatív dologról szóljon is.  Végtelenül sajnálom azokat, akik ehhez a kisebbséghez tartozva, teljes becsülettel élik az életüket, és egy kalap alá veszik azokkal, akik miatt szégyenkezniük kell. De kérdem én? Nekünk, ízig-vérik magyaroknak, mincs miért szégyenkezni? Dehogynem! Köztünk is élnek szülő- és gyerekgyilkosok, bankrablók, tolvajok...És bizony mi is szégyenkezünk.

Sokan megmagyarázzák az aluliskolázottsággal, de mind tudjuk, hogy a becsület nem diplomafüggő. Vagy, hogy pontosítsak, a diploma még nem biztosíték erre.

A gyerekeim amikor kicsik voltak, és először került szóba ez bizonyos megnevezés, rákérdeztek, mi is az, mit jelent. Igyekeztem nekik megmagyarázni, hogy sokak szemében tüske, mert nem fogják fel, hogy köztük is vannak jó és rossz emberek, akárcsak köztünk, magyarok között. Aztán, ahogy teltek rajtuk az évek, szereztek saját tapasztalatokat is... ilyet is, olyat is. Látták pl. a szorgalmas, becsületes családot, akikkel nagyon jó, mondhatni baráti kapcsolatban voltunk, és látták a rosszat is.

Hogy jön ide a szűkebb pátriám? Ez a kisváros se bűnözésmentes, sőt.. hónapok óta rettegnek a lakosok, főleg az idősebbek, az egyedülállók, egyedül élők. A fiatalabbak meg szintén, hozzátartozóikat féltve.

A nyugdíjas néni, bácsi nem mer kimenni az utcára, fényes nappal sem, mert jön egy szélhámos, és kikapja a kezéből a táskát, már vitte is a kisnyugdíjat, az iratokat, az orvosságot, na meg a lakáskulcsot. A "szerencsésebbek" ennyivel megússzák, de van olyan is , aki mellé még  begyűjt egy jó kis kulcscsont törést, vagy jó sok kék-zöld foltot, mert miközben védekezni próbál fellöki az illető, majd jól megtapossa. Aztán nem akadály a zárt ajtó sem, nem egyszer tető megbontással, a padláson keresztül lepték meg az idős lakót. Vagy piaci napokon egy szélhámos a piacon szemmel tartja a kiszemelt áldozatot, tudják hol lakik, a többiek addig kirámolják a házat. De megteszi nekik az udvar is, csak legyen mit vinni. Nem kímélik a közintézményeinket sem.

Az emberek mindent lakatolnak, zárnak, aki teheti riasztót szerez be, de félnek. Félnek feljelentést tenni is a károsultak, mert bosszútól tartanak. Ezek után  kérdés még, hogy:

Kik ezek a bűnözők???? Milyen származásúak???? A szerencsétlen károsult szempontjából fontos ez???? Van jelentősége????

Érdemes erről beszélni???? Merjünk erről beszélni????

Kellene, de nem nekem, mert én ehhez kevés vagyok.

Beszél a város, arról is, hogy nincs közbiztonság, nincs rendőr, ha van, akkor meg nincs tekintélye.

Egymásközt beszélik meg az emberek, mert olyan tehetetlennek látszik a rendszer. És az is. Hihetelen, hogy ezeket a bűncselekményeket büntetlenül lehet ennyi időn keresztül elkövetni  magyarnak, vagy bárki másnak.

Megoldás??? Attól tartok az már nincs.

A konfliktus örök, míg az egyik oldal magatartása, életvitele  nem változik, addig a másik oldal szemlélete sem fog. Ez egyik részen sem "inge" mindenkinek , akinek nem az, az ne is vegye magára.

Szalagos farsangi fánk

Elkészült az idei...

 

 

Bár a neten ezerszámra található fánkrecept, minden családnak megvan a saját jól beváltja. Jómagam is sokat kipróbáltam, mire a képen látható minőséget, és az olvasónak csak hozzáképzelhető ízvilágot, produkálni tudtam.

Íme a több éve működőképes, jól bevált fánkreceptem azok számára, akik még a sajátjuk kialakításán dolgoznak:

Hozzávalók 32-33 db nagyobb fánkhoz:

1 kg liszt

10 dkg vaj

fél élesztő

4 lapos ek. cukor,

3 csipet só

2 egész tojás!!! ( nem 5-6 sárgája!!!!)

5 cl rum

5-6 dl tej langyosan

esetleg reszelt citromhéj

A fentiekből tésztát dagasztunk, a következőképpen:

A lisztet egy mélyebb tálba kimérjük, egy mélyedést készítünk a közepébe, belemorzsoljuk az élesztőt, a cukoradagból egy kanálkával rászórunk, a langyos tejünkből egy keveset ráöntünk, pici liszttel megszórjuk, és várunk, míg hólyagosodni kezd az élesztőnk. Ha beindult hozzáadjuk a többi hozzávalót, én a margarint, vagy vajat  is ilyenkor szoktam, felolvasztva, de csak langyosan.

Fontos, hogy a só ne kerüljön közvetlen kapcsolatba a az élesztővel, mert abból semmi jó nem születik... fánk nem, az biztos. Elég dagasztás előtt beletenni a lisztbe, akkor már gond nem lehet belőle. 

Alaposan kidolgozzuk a tésztát, hólyagosra, míg el nem válik az edény falától. Nekem egy hagyományos kézi masinám van, jó erős dagasztószárakkal, ez elbír a kg liszttel.

Lefedjük a kelesztőtálat, és langyos helyen alaposan megkelesztjük. Duplájára.

Lisztezett deszkára borítom, kezemmel óvatosan kilapogatom kb ujjnyi vastagra, fánkszaggatóval kiszúrom, és letakarva kb. 30 percig kelesztem. A lehulló darabokat összegyúrom, kicsit pihentetem, kinyújtom, kiszúrom, kelesztem.

Míg kelnek a fánkok felmelegítem az olajat, figyelni kell, se túl forró, se túl hideg ne legyen.

Ha forró hirtelen színt kap kívülről, de nem sül át, ha nem elég meleg az olajunk, akkor meg lassan sül, és sok olajat magába szív.

Érdemes egy kis lehullott csücsökkel kipróbálni, megfelelő-e a olajunk hőmérséklete.

Az is fontos, hogy legyen elegendő olaj a serpenyőben, mert, ha kevés könnyen megég a fánkunk, ilyenkor "leül" a serpenyő aljára.

Ha sütésre készen áll az olaj és a fánkok is megkeltek, akkor lisztezett részükkel felfelé beletesszük az olajba őket. Nem túl sokat, nem túl szorosan, mert szépen növekednek, kell nekik a hely. Ekkor lefedjük a serpenyőt. Ha szépen megsült ez az oldal megforgatjuk a fánkokat, és most már fedő nélkül sütjük tovább.

Papírtörölközőre kiszedjük, hogy az, a fölösleges zsiradékot, legalábbis egy részét felszívja. Azért az tudni kell, hogy ez a hagyományos fánk nem tud "lájtos" lenni, ha meg az, akkor már nem hagyományos..:-))

Mint minden kelt tésztánál, ennél is begyorsítják a munkafolyamatot a langyos alapanyagok, de szerintem a végeredmény nem ezen múlik, hiszen  a hűtős lángos is tud szalagos lenni, na meg a hűtős pogácsa is finom, puha. Nyilván nem jó rá télen ajtót, ablakot kinyitni kelesztés közben, de attól meg lehet szalagos a fánkunk, ha pl. a hűtőből vesszük ki hozzá közvetlenül dagasztás előtt a tojást, vagy nem langyosítjuk meg a lisztet. Elég, ha a tej langyos.Ha nincs szalag, a hiba máshol keresendő, a sütés előtti kelesztésnél, vagy a sütésnél.

Kellemes farsangot! Jó étvágyat a fánkhoz!

Táska egyetlen négyzetből

A héten készült ez a táska, egyetlen négyzetből, ami három rétegű. Egyszerű, ez  is a "felgyorsult varrás" egyik iskolapéldája lehet. Sokan meg is varrtuk már.

Ennek ellenére(sajnos) nem nekem jutott eszembe...:-)) elsőként ez a lehetőség. Valaki, gondolom a japánok, feltalálták ezt is. Kifogyhatatlanok az ötletekből.

A fényképezéssel mostanában gondjaim vannak, a színek nem az igaziak, a táskán a zöld szín a domináns, de  egyetlen kép se adja vissza.

Megtaláltam Mukit és társait... :-)))

Pocsékul indult a mai nap, nátha, ború, eső...

Aztán valamit kerestünk a nagylány kincsesládájában, amit persze nem találtunk meg...de megakadt a szemem egy régóta eltűntnek nyilvánított, textiljátékok varrásával foglalkozó kiadványon. Az utóbbi 3 éveben, évente 3-4 alkalommal biztos feltúrtam már érte mindent.

Muki és társai, avagy hogyan készültünk mi?

Ha jól néztem, akkor 1988-as darab, és a kedves kis figurák szabásmintái  mellé rövid meséket is mellékeltek a szerkesztők. Kezdő varrogatóként vettem, az akkor 1 éves elsőszülöttömnek szánva a készterméket :-)). Aztán később már három csemetének alkottam belőle.

Ma, miután végiglapoztam, nosztalgiáztam kicsit...:-)))