Lánykoromban nálunk nagyon stresszes volt a húsvéti készülődés, persze leginkább a hétfői napról szólt minden.
Időben rendben legyen a lakás, meglegyenek a kínáló sütik, ételek , italok, pirostojások, minden rendben, mire hajnalok hajnalán a szomszéd bácsi, amíg élt minden évben elsőként, bekopogtatott. Ekkor a női szakasznak irány a fürdőszoba, kád, vagy mosdó fölé hajolva megkaptuk a nyakba zúduló húsvét hétfői hideg vizes locsolást. Ez így ment délig, egymásnak adták a kilincset, főleg rokonok és szomszédok jöttek. Így utólag visszagondolva milyen szépen összejött akkoriban azért a család, igaz akkor, gyerekfejjel terhesnek tűnt a dolog, de ma már látom, ahogy elmúltak ezek az évek, a családi kötelék a távolabbi rokonsággal igencsak meglazult. Sajnos a létszám is megfogyatkozott.
Visszatérve ezekre a hétfőkre, délre már erősen illatoztunk, "bűzlött" a lakás a jó kis pacsuliktól, mert a víz után ezek következtek. Véletlenül sem volt 2 egyforma illat, de, ha lett volna se tűnt volna már fel senkinek :-))) ja és a fejfájás is előjött minden húsvét hétfőn, gondolom az illatfelhő lehetett az oka :-))
Ahogy férjhez mentem, és jöttek a gyerekek, naná, hogy három lány, akiket lehet locsolni
:-))), igyekeztem őket bevonni a készülődésbe. Mindig a koruknak megfelelően bütykölgettünk.
Sajnos akkor még nem volt okos fényképezőmasinánk, így nincs is túl sok használható képünk. Ovisként, kisiskolásként is sok ötletet hoztak haza. Hogy minden lány adjon valamit a locsolásért, igencsak nagyban dolgoztunk. :-))Mindig készítettünk kétféle apróságot, a harmadik a csokitojás volt.
Apropó, tojás...régen otthon még csak hagymával festettük...mire a lányaimra került a sor tojásfestés terén, ez már "ciki" volt. A főtt tojás maga "ciki" volt... a fiúk a csokitojást értékelték jobban...később meg már egyenes a Kinder tojást, némi aprópénz kíséretében, ez utóbbi , számomra kellemetlen dolog. mindig rám hárult.
Aztán rákaptunk a kifújt tojásokra, ezek komoly légző gyakorlatokat igényeltek ugyan, de sokkal gazdaságosabb volt, :-)) a hagyma se volt már ciki, inkább a magazinok pici matricái...elmentek a lányok kézműves összejövetelekre, hogy jobban kitanulják a tojásfestés csínját-bínját. Méhviasz, íróka, minden volt.
Talán 2003-at írtunk, amikor már így várták a legényeket :-))
.jpg)
Sok évi kitartó hagyományőrzés után nem győztük se energiával se más egyébbel nagyon... :-)
Ahogy nagylányok lettek, nagyfiúk jöttek hozzájuk, mivel mindhármuknak megvolt a locsolóköre elképesztő „átmenőforgalommal” zártuk a húsvéthétfőket. A kiadásról nem is beszélek, mert nem illik :-))).
Aztán egyszercsak azt mondták a lányaink, hogy menjünk el valahová húsvétolni. Belefáradtak. Mit mondjak, egy cseppet se bántam... és így történt, hogy azóta nincs húsvéti ünneplőbe öltöztetve a lakás, ugyan a hagyományos ételek nem hiányozhatnak az asztalról, de húsvét hétfőkön bezárjuk az ajtót és világgá megyünk világot látni. :-)
Természetesen nem véletlenül keveredtünk a nagy ünnepi forgatagokba se, mert mégiscsak igyekeztünk valamennyire részesei lenni a dolognak, legalább külső szemlélőként.
Hollókő 2005.03.28. Húsvét

Cserépfalu, Cserépváralja, Mezőkövesd 2006.04.16. Húsvét

Turai Schossberger kastély -t néztük meg 2007-ben, ennek már nincs húsvéti vonatkozása, de a látvány önmagáért beszél, nem tudom azóta felújították-e már teljesen, nekem úgy volt szép, ahogy akkor láttam, de tudom, hogy az utókor számára úgy nem őrizhető meg.
Bárhol is teljenek az ünnepek, kívánom, hogy mindenki töltse kellemesen a következő napokat!
Nem újságíró vagy véletlenül?
VálaszTörlésAzon gondolkodtam,hogy írjam le az oldalamon hogy miként hagytuk abba a húsvét ünneplését és miért.Egyszerűen nem tudtam leírni /pedig ma már egy párszor hozzáfogtam/,hisz nem vagyok a szavak embere,inkább nagyon jó halgatóságként szoktak emlegetni.:)
Gondoltam előbb szétnézek az" ismerősöknél" és újból nekiugrok és mit látnak szemeim?Teljesen ugyanazokat írtad le,amire én is gondoltam annyi külömbséggel hogy nálam két lány van:)Nagyon szép írás és gyönyörűek a lányaid!Gratulálok!!!
Jutus
:-)) Köszönöm! Ez igazán kedves tőled!
VálaszTörlésSajnos nem vagyok újságíró, csak kontár az írásban is épp úgy, mint sok másban. Csevegni is szertek, de írni jobban, mert az írásban van idő és általában lehetőség korrigálni, míg beszéd közben sokszor szólal meg az ember meggondolatlanul. És ott nem mindig lehet javítani :-)) .