.jpg)
.jpg)
%20(3).jpg)
.jpg)
5 éve
2010. január 31., vasárnap
2010. január 27., szerda
Olvasok...
...meg kötögetek. A napokban olvastam el, de várnom kellett, hogy kicsit lecsituljon bennem...megrázó volt.
Jean–Dominique Bauby Szkafander és pillangó című könyvéről van szó. Nem merülök bele a bemutatásába, megtette ezt már Annamari lányom itt. Ha valakit elolvassa a filmajánlót, ami nem egy hétköznapi módon íródott könyv alapján készült mozi, el tudja dönteni érdemes-e elolvasni, vagy megnézni.
Jean–Dominique Bauby Szkafander és pillangó című könyvéről van szó. Nem merülök bele a bemutatásába, megtette ezt már Annamari lányom itt. Ha valakit elolvassa a filmajánlót, ami nem egy hétköznapi módon íródott könyv alapján készült mozi, el tudja dönteni érdemes-e elolvasni, vagy megnézni.
2010. január 22., péntek
Kötögetek...
...meg olvasok, de varrni továbbra sem akarózik mostanság. Na meg többet nézek TV-t, amit ugye kötőtűkkel a kézben is lehet.
A kötés még a begyakorlós, visszaszoktatós szakaszban van, fel kell idézni a "kissé" elfelejtett, háttérbe szorított dolgokat a témával kapcsolatban. Egy csipkekötést már kipróbáltam, csak egy sálnyi fonalam volt, hosszát a maradék mennyisége adta. A képen még készülőben volt, azóta már befejeztem. (A kötött holmik fényképezése még külön tudomány.)
Itt találtam. Nagyon jól esett a csipkeminta:-))), persze nekem is van rengeteg, de hihetetlen mennyiségben vannak minták a neten, naná, hogy nem magyarul, igazából "csak" az angol rövidítéseket, szakkifejezéseket kell megtanulni, rajta is vagyok az ügyön. :-)))
Rengeteg videót is megnéztem már kötős témában, és még rengeteget megnéznék.
Azért nekem most a zokni a gyengém. Nagyon szeretném a zoknikötés menetét rutinszerűen megtanulni, hogy utána kedvemre tekerhessem, csavarhassam, csipkézhessem, csíkozhassam. Csoda dolgokat művelnek egyesek, ajánlok néhányat :-) ízelítőül.
Na meg gy kis humort is, ez egy másfajta kötés kezdete:-))... nekem ez sokkal jobban bejön, mint a hagyományos... A csakazértmertúgyszokás dolgokat nem szeretem, ezt meg nagyon tetszik nekem.
A videót Annamari lányom vadászta le a YouTube-ról.
A kötés még a begyakorlós, visszaszoktatós szakaszban van, fel kell idézni a "kissé" elfelejtett, háttérbe szorított dolgokat a témával kapcsolatban. Egy csipkekötést már kipróbáltam, csak egy sálnyi fonalam volt, hosszát a maradék mennyisége adta. A képen még készülőben volt, azóta már befejeztem. (A kötött holmik fényképezése még külön tudomány.)
Itt találtam. Nagyon jól esett a csipkeminta:-))), persze nekem is van rengeteg, de hihetetlen mennyiségben vannak minták a neten, naná, hogy nem magyarul, igazából "csak" az angol rövidítéseket, szakkifejezéseket kell megtanulni, rajta is vagyok az ügyön. :-)))
Rengeteg videót is megnéztem már kötős témában, és még rengeteget megnéznék.
Azért nekem most a zokni a gyengém. Nagyon szeretném a zoknikötés menetét rutinszerűen megtanulni, hogy utána kedvemre tekerhessem, csavarhassam, csipkézhessem, csíkozhassam. Csoda dolgokat művelnek egyesek, ajánlok néhányat :-) ízelítőül.
Na meg gy kis humort is, ez egy másfajta kötés kezdete:-))... nekem ez sokkal jobban bejön, mint a hagyományos... A csakazértmertúgyszokás dolgokat nem szeretem, ezt meg nagyon tetszik nekem.
Egy másik, hogy ebben a pocsék időben derüljünk még egy kicsit :-) Ez se semmi, csak ki kell várni a lényeget, érdemes :-))
A videót Annamari lányom vadászta le a YouTube-ról.
2010. január 19., kedd
A kötött...
...nagy, nagy UFO-m, hogy ezzel a divatos kifejezéssel éljek. 10 év alatt készült el, a kezdéshez képest. :-))
Alapvetően, annak idején, maradékeltüntetés céljábóll kezdődött...Akkor már pár éve nem volt kötőtű a kezemben. Aztán ősszel, ahogy láttam a sok kötött szépséget a blogokon előkotortam az elfekvőmet, és egy majdnem kész valaminek a hátát találtam a dobozban. Fogalmam se volt, hogyan tovább, de mivel úgy tűnt ismét kötéssel fertőzött leszek, szerettem volna mielőbb befejezni. Persze közbejött még 3 pár zokni, a kezdő zoknikötők tempójával, :-)) meg némi varrott karácsonyi ajándék, de szilveszter estéjére elkészült végre a sokáig befejezetlen is. Az összeállítás viszont váratott magára.
Nem lett egy csúcsszuper darab, nagyon nem, de arra jó volt, hogy ismét belelendüljek a kötésbe. Kicsit lefárasztott már a sok éve tartó varrókorszak, ami egy sok évig tartó kötőset váltott. Rengeteget kötöttem fiatalasszony koromban a család minden tagjának, apróknak, nagyoknak, egy hét, egy felnőtt méretű pulcsi, akkoriban komoly fonalfaló voltam én is. Aztán egyszercsak a kötött holmikat felváltotta a divatban a pamut, meg a polár...én meg a kötőtűket varrógépre cseréltem.
Meglepve olvasom a blogokon jártomban-keltemben, hogy nem csak engem kapott el a kötési láz. Azt viszont nem tudom, hogy miért pont most, és miért ennyien váltunk és térünk vissza régi, sok évvel ezelőtti hobbinkhoz, mellőzve, vagy csökkentett üzemmódba helyezve a varrógépet.
Nagyon sokat fejlődött a kötés technikája is, egy csomó, számomra új, modern dologgal találkoztam már, vagy csak többet látok így a neten, mint ezelőtt 15 évvel a magazinokból, mindenféle kötős újságokból tanulni lehetett. Fel lehet kötni... :-)) akarom mondani, meg lehet kötni a maradék fonalat. ( De van már új is :-)) Mert ugye, az is majd jó lesz valamire :-))
Alapvetően, annak idején, maradékeltüntetés céljábóll kezdődött...Akkor már pár éve nem volt kötőtű a kezemben. Aztán ősszel, ahogy láttam a sok kötött szépséget a blogokon előkotortam az elfekvőmet, és egy majdnem kész valaminek a hátát találtam a dobozban. Fogalmam se volt, hogyan tovább, de mivel úgy tűnt ismét kötéssel fertőzött leszek, szerettem volna mielőbb befejezni. Persze közbejött még 3 pár zokni, a kezdő zoknikötők tempójával, :-)) meg némi varrott karácsonyi ajándék, de szilveszter estéjére elkészült végre a sokáig befejezetlen is. Az összeállítás viszont váratott magára.
Nem lett egy csúcsszuper darab, nagyon nem, de arra jó volt, hogy ismét belelendüljek a kötésbe. Kicsit lefárasztott már a sok éve tartó varrókorszak, ami egy sok évig tartó kötőset váltott. Rengeteget kötöttem fiatalasszony koromban a család minden tagjának, apróknak, nagyoknak, egy hét, egy felnőtt méretű pulcsi, akkoriban komoly fonalfaló voltam én is. Aztán egyszercsak a kötött holmikat felváltotta a divatban a pamut, meg a polár...én meg a kötőtűket varrógépre cseréltem.
Meglepve olvasom a blogokon jártomban-keltemben, hogy nem csak engem kapott el a kötési láz. Azt viszont nem tudom, hogy miért pont most, és miért ennyien váltunk és térünk vissza régi, sok évvel ezelőtti hobbinkhoz, mellőzve, vagy csökkentett üzemmódba helyezve a varrógépet.
Nagyon sokat fejlődött a kötés technikája is, egy csomó, számomra új, modern dologgal találkoztam már, vagy csak többet látok így a neten, mint ezelőtt 15 évvel a magazinokból, mindenféle kötős újságokból tanulni lehetett. Fel lehet kötni... :-)) akarom mondani, meg lehet kötni a maradék fonalat. ( De van már új is :-)) Mert ugye, az is majd jó lesz valamire :-))
2010. január 14., csütörtök
Olvasnivaló...
... most aztán igazán. Nagyon tetszett. A filmet még nem láttam, de állítólag (Annamari lányom szerint) meg kellene azt is néznem.
Itt olvasható a könyvismertető...nem megyek bele a részletekbe, mert minden apró részlet része a lényegnek.
Itt olvasható a könyvismertető...nem megyek bele a részletekbe, mert minden apró részlet része a lényegnek.
2010. január 12., kedd
Sokkoló esték, álmatlan éjszakák...
...ez utóbbit lehetne magyarázni a náthámmal, az orrdugulással, de az előzőhöz ez kevés. Nem igazán akartam írni a dologról, dolgokról, de a tegnap este már kicsit besokallt, kikívánkozik.
Szeretünk, szerettünk ágyban TV-t nézni, bár mostanában már inkább csak altató, kikapcsol a "megbeszélt" időben. Tegnap elszunnyadtam, aztán felébredtem, hallom még a késői híreket mondják...miszerint Miskolcon, a Tiszai pályaudvaron kézigránátot találtak egy vonaton... Tudni kell, hogy a nagylányom tegnap délután vonatozott Miskolcra. Biztos, hogy rendben odaért, hisz kétszer is beszéltünk az este folyamán, de azért mégis...
Mondhatnám, de nem mondom, hogy ez semmi a vasárnap esténkhez képest, amikor a középső lányunk Pestre utazott vissza, a kollégiumba. Jó szokásához híven ő is bejelentkezett nálam telefonon, mikor megérkezett... és aztán még egy párszor. Történt ugyanis, hogy nem sokkal az érkezése után megszólalt a tűzjelző, ami egyébként nagyon érzékeny, egy kicsit füstösebb konyhai mutatvány után is megszólal. Csak most valóban tűz volt. Ő a barátnőjével épp az udvaron beszélgetett, amikor tudatosult bennük a dolog, látták is lángokat, mint kiderült, két emelettel fölöttük, a hetediken egy lakószoba égett ki elég rendesen...Úgy 13 tűzoltóautót számoltak meg. TV-k, rendőrség, mentő...Vizsgaidőszak van, így kevesen voltak a kollégiumban, az égő szobában szerencsére senki sem tartózkodott. Tudtam, hogy a lányunk biztonságban van, de azt még ők se, ott a helyszínen, hogy mekkora a baj. Sorra a híreket figyeltük, közben azért drukkoltunk, hogy inkább ne mondjanak semmit, nehogy vezérhír legyen. Nem lett szerencsére. Pár órával később ők visszamehettek a szobájukba, pechjére a lányom egyedül volt a szobában, nem sokat aludt az események után, ahogy én sem, (mi sem) itthon.
Tegnap, mi balgák megnéztük a tűzoltóság felvételeit, képeit, videóját...nem kellett volna, be se linkelem... ne sokkoljak másokat.
A mai BKV sztrájk okozta kavalkádról lemarad, mert tegnap haza is jött egy 5-ös vizsgával. Most azért drukkolok, hogy a nagylány is hazaérjen Miskolcról mielőtt a MÁV is ismét megpróbálna szolidaritásból keresztbe tenni kedves utasainak.
Szeretünk, szerettünk ágyban TV-t nézni, bár mostanában már inkább csak altató, kikapcsol a "megbeszélt" időben. Tegnap elszunnyadtam, aztán felébredtem, hallom még a késői híreket mondják...miszerint Miskolcon, a Tiszai pályaudvaron kézigránátot találtak egy vonaton... Tudni kell, hogy a nagylányom tegnap délután vonatozott Miskolcra. Biztos, hogy rendben odaért, hisz kétszer is beszéltünk az este folyamán, de azért mégis...
Mondhatnám, de nem mondom, hogy ez semmi a vasárnap esténkhez képest, amikor a középső lányunk Pestre utazott vissza, a kollégiumba. Jó szokásához híven ő is bejelentkezett nálam telefonon, mikor megérkezett... és aztán még egy párszor. Történt ugyanis, hogy nem sokkal az érkezése után megszólalt a tűzjelző, ami egyébként nagyon érzékeny, egy kicsit füstösebb konyhai mutatvány után is megszólal. Csak most valóban tűz volt. Ő a barátnőjével épp az udvaron beszélgetett, amikor tudatosult bennük a dolog, látták is lángokat, mint kiderült, két emelettel fölöttük, a hetediken egy lakószoba égett ki elég rendesen...Úgy 13 tűzoltóautót számoltak meg. TV-k, rendőrség, mentő...Vizsgaidőszak van, így kevesen voltak a kollégiumban, az égő szobában szerencsére senki sem tartózkodott. Tudtam, hogy a lányunk biztonságban van, de azt még ők se, ott a helyszínen, hogy mekkora a baj. Sorra a híreket figyeltük, közben azért drukkoltunk, hogy inkább ne mondjanak semmit, nehogy vezérhír legyen. Nem lett szerencsére. Pár órával később ők visszamehettek a szobájukba, pechjére a lányom egyedül volt a szobában, nem sokat aludt az események után, ahogy én sem, (mi sem) itthon.
Tegnap, mi balgák megnéztük a tűzoltóság felvételeit, képeit, videóját...nem kellett volna, be se linkelem... ne sokkoljak másokat.
A mai BKV sztrájk okozta kavalkádról lemarad, mert tegnap haza is jött egy 5-ös vizsgával. Most azért drukkolok, hogy a nagylány is hazaérjen Miskolcról mielőtt a MÁV is ismét megpróbálna szolidaritásból keresztbe tenni kedves utasainak.
2010. január 10., vasárnap
2010. január 6., szerda
2010. január 5., kedd
2010. január 3., vasárnap
Az idén többet kellene...
...olvasnom. Mert, amire nagyon kevés időt szántam tavaly, az, az olvasás...megint komoly lemaradásban vagyok, az olvasnivaló kupac meg csak egyre magasodik. Valamit azért sikerült decemberben behozni, elolvastam, többszöri nekifutásra (idő hiányában) Böszörményi Zoltán Az éj puha teste című könyvét, ami nem volt éppen életem fő irodalmi élménye.
A regény Annamari lányom 2008-as karácsonyi könyvlistáján szerepelt, a karácsonyfa alatt meg is találta, ő is elég sokáig "rágódott" rajta, pedig biztos, hogy egyikünket se a több, mint 600 oldal fogta vissza. Miután elolvasta nem nagyon áradozott róla, ahogy egy igazán jó könyv után szokott. Azért én is kíváncsi voltam... olvasható, de a mai fiatalos kifejezéssel élve, nem egy nagy durranás. Akinek ennek ellenére felkeltettem az érdeklődését a könyv iránt, az itt többet is olvashat róla.
Persze, ha valaki "mindenevő", annak azért ajánlom.
A regény Annamari lányom 2008-as karácsonyi könyvlistáján szerepelt, a karácsonyfa alatt meg is találta, ő is elég sokáig "rágódott" rajta, pedig biztos, hogy egyikünket se a több, mint 600 oldal fogta vissza. Miután elolvasta nem nagyon áradozott róla, ahogy egy igazán jó könyv után szokott. Azért én is kíváncsi voltam... olvasható, de a mai fiatalos kifejezéssel élve, nem egy nagy durranás. Akinek ennek ellenére felkeltettem az érdeklődését a könyv iránt, az itt többet is olvashat róla.
Persze, ha valaki "mindenevő", annak azért ajánlom.
2010. január 2., szombat
Ünnepek után...
Gyorsan jöttek, gyorsan mentek...a szilvesztert nem szeretem, soha nem is szerettem.
Az ünnepek alatt együtt van a család, szilveszter és az év első napja után pedig megint kezdődnek a szürke hétköznapok, a család a elindul a szélrózsa minden irányába. Tudom így van ez rendjén, mert, ha nem lennének ilyen szürke hétköznapok, akkor hogy is tudnánk értékelni az ünnepeket.
Nem szoktam semmiféle elszámolást, összegzést végezni az év végén, most azért megállapítottam, hogy önmagamhoz, és korábbi évekhez képest sokat varrtam 2009-ben. Bele is untam kicsit az év végére, a karácsonyi ajándékok már elég nehézkesen készültek el.
Ráadásul itt a varrás konkurenciája :-)) a régi hobbim is kiújult, mert nem hiába vettem elő a 10 éve befejezetlen kötésemet, nem hiába terveztem, hogy zoknit fogok kötni...
Mikulásra el is készült mind a három pár.
Nem szoktam fogadalmat se tenni év elején. Néhány, ebben az esztendőben elhagyott kilómat viszont biztos nem sírnám vissza jövő ilyenkor :-)))
Az ünnepek alatt együtt van a család, szilveszter és az év első napja után pedig megint kezdődnek a szürke hétköznapok, a család a elindul a szélrózsa minden irányába. Tudom így van ez rendjén, mert, ha nem lennének ilyen szürke hétköznapok, akkor hogy is tudnánk értékelni az ünnepeket.
Nem szoktam semmiféle elszámolást, összegzést végezni az év végén, most azért megállapítottam, hogy önmagamhoz, és korábbi évekhez képest sokat varrtam 2009-ben. Bele is untam kicsit az év végére, a karácsonyi ajándékok már elég nehézkesen készültek el.
Ráadásul itt a varrás konkurenciája :-)) a régi hobbim is kiújult, mert nem hiába vettem elő a 10 éve befejezetlen kötésemet, nem hiába terveztem, hogy zoknit fogok kötni...
Mikulásra el is készült mind a három pár.
Nem szoktam fogadalmat se tenni év elején. Néhány, ebben az esztendőben elhagyott kilómat viszont biztos nem sírnám vissza jövő ilyenkor :-)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
.jpg)
.jpg){kind=link}
