...lassan, de biztosan. A kötés kivételével, mind évek óta.
A nyár nem a legkreatívabb évszakom, meg amúgyis, megint kicsit "elteltem" vele, velük, minden értelemben. Halomban állnak a kész munkáim, mindenki kapott már mindenfélét, szűkebb-tágabb családban, ismerősök körében. A túl komoly, munkás darabtól nem szívesen válok meg, legalábbis ajándékként:-))) nem.
Gondoltam már, kifogok egy jó napot, lefényképezem a készeket, a "raktáron" lévőket és megmutatom itt a blogon majd egyszer egyben:-)
Gyakorlatilag a foltvarrás iránti lelkesedésem szép fokozatosan alábbhagyni látszik, bár varrnék én, de ma már akkor az igazi, ha van valami célom vele. Mivel üzletasszonynak(is:-)) csapnivaló vagyok, nem viszem, nem adom, nem kínálom, meg ezzel kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy mindig az kellene, ami már nincs, és az anyag egyedisége miatt nem is reprodukálható ugyanaz. Ez igazából jó dolog, csak így halmozok ezerrel.
Ráadásul, szépen mondva, a marketingben (is):-) tehetséges, jártas sok fiatal, óriási kínálatot produkál, míg én csak varrok:-))
Ha, meg nem, akkor csak nézegetem a gépen összegyűjtött mintáimat, különös tekintettel a táskákra, és várom, hogy majd valamelyik gyerekem egyszer kér egyet a sok meglévő mellé.-))
Addig meg készülgetnek ezek, lassan, de biztosan:-))
Oyinkan Braithwaite - Hugicám, a sorozatgyilkos
-
Először is megpróbálom megmagyarázni, hogy mi lehet az oka annak, hogy ez a
könyv csak 81 százalékos értékelésű molyon, Goodreads-en pedig csak 3,8.
Nézzük...
4 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése