Ez után csak lapozgattam a könyveket, de valahogy nem akadt olyan a kezembe, amit jól esett volna olvasni, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. A problémámat (ettől nagyobb sose legyen:-)) Annamari lányom oldotta meg...Hazahozta A viskót, amit kölcsönkapott az őszi szünetre.
Tudtuk, hogy a regény kapott hideget, meleget, nagy port kavart, ennek ellenére, vagy épp ezért kíváncsiak voltunk rá. Azt hiszem a könyvnek nagy hibája a körítés. Nem a jó, vagy rossz vélemények listája, hanem amiért kifejezetten arra épít, hogy az olvasókat, a "megtérőket" egységbe kovácsolja. Nyilván ez a körülötte zajló nagy felhajtás jó kis propaganda...és megint a pénz körül forog a dolog egészen biztosan, akárcsak A titok esetében.
Az emberi kíváncsiság határtalan, :-)) így elolvastam én is. Utólag azt gondolom, hogyha nem tudnám mi célból íródott, akkor még egyértelműen rámondanám, hogy tetszett. Így inkább annyit, hogy olvastam már ettől gyengébbet is...meg sokkal jobbat is.
Ehhez is úgy kezdtem, mint bármelyik regényhez, nem mint aki valami megtérésre, csodára vár közben.
Nagyon amerikai az egész, egy nagyon "Helyszínelős" keretbe foglalt mese... nem találok rá jobb kifejezést...pedig tudom, hogy amit én mesének nevezek, az a lényegi mondanivalója az egésznek.
Van benne sok okos és helyes gondolat, lehet egyetérteni, ellentmondani...egyet nem tudok elhinni... márpedig a hit központi téma lenne itt...hogy az olvasottak hatására változnánk meg. Az a fajta tökéletesség nem létezik, amit a "kunyhóban" elvárnának az embertől...viszont ami tetszik, az a sallangmentes vallás...olyan értelemben, hogy a látszat sokszor csal. Akik mélyen vallásos, hívő embernek tűnnek a kívülállók szemében, mert látványosan "gyakorolják" a hitüket, gyakran okoznak csalódást környezetüknek. És fordítva is igaz...elsősorban nem külsőségekben kell ennek megnyilvánulnia.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése