Hogy miként került hozzánk? Olvasd tovább!
A kis butát két napja ezen vadorzó szájából menekítettem ki: ő a macskagyűlölő Brúnó kutyánk. (basset hound és beagle keverék, egykoron fiú volt nevéhez híven :-))
Miután kiszabadítottam a kiscicát, elvittem a szomszédba, ők macskásak, de nem volt otthon senki...később minden megpróbáltatás ellenére vissza is jött. Éjszakára nem mertem már a véletlenre bízni, bizony nem kis csellel, de sikerült étel is ital társaságában bezárnom a kinti (alig használt:-))mellékhelyiségbe. Van neki pihe-puha alulról szigetelt dobozkája, egy sarkot kinevezett saját illemsarkának, nagyon rendes, ahhoz képest, hogy milyen kicsi...( meg, hogy cica)
De, ott nem maradhat a végtelenségig, ha kiengedem, vagy éhen hal, vagy megfagy, vagy kutyák martaléka lesz, még az sem kizárt, hogy a mi kutyánké lenne.
Az ízig vérig beagle Bogink csak asszisztált, ő játszótársnak használná a cicát, nem bántaná, de ő is alárendelt szerepben van Brúnóval szemben.
Felénk mostanában olyan "divat" is járja, hogy udvarokba kiskutyát, kiscicát dobálnak be...:-((
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése