Egy kis süti...szilvás-mákos kráter szelet

...ha már az időjárás mostanában depresszióra hajlamosító, akkor szüksége van az embernek egy kis boldogsághormonra. Mi lehetne ez más, mint egy kis házi készítésű édesség.

Régóta ismerős nekem a Kráter süti, de  sosem készítettem, sőt először csak idén tavasszal, egy családi összejövetelen kóstoltam a sógornőm által készített eredeti verziót.

Mikor én is rászántam magam a sütésére, első alkalommal rögtön eltértem a recepttől, így jött létre a Túrós-pudingos kráter szelet...ami nagyon jól sikerült.

Most másképp turbóztam, szilva és mák szerintem nagyon jó párosítás...elbírja még vanília pudingot is, meg a fahéjat...szóval így jött létre a Szilvás-mákos kráter szelet.

-az alap ez a recept (nekem 15 dkg cukor is megfelel a piskótába),

-kakaó helyett 2-3 evőkanál darált mákot keverek a piskótatészta felébe

-a tepsibe öntött két színű :-)) tésztát kirakom magozott, felezett szilvával, a vágott felükkel  felfelé

-megszórom fahéjjal

-Rákanalazom a még langyos pudingot

-A továbbiakban a recept szerint járok el, a tálalás előtt még fahéjjal díszítem...

Gyorsan megvan, mutatós is, finom is, könnyű is...boldogsághormonos is:-)))

Nyárból az őszbe...

jöttünk haza.

...nem gondoltuk, mikor 17-én hazaértünk a nyaralásból, hogy ezzel vége is a nyárnak. :-(((

Na, nem a papírforma szerint, a hőmérő és a személyes tapasztalat :-)) alapján. Szerencsések vagyunk, hogy kijutott nekünk az a 10 nap igazi  nyár júliusban. Még arra is figyelt az időjárásfelelős, hogy a nyaralás kezdete előtt annyival kitörjön a kánikula:-)),  hogy legyen ideje felmelegedni a nagy tavunk vizének.

Emlékszem, az indulás előtti hétvégén épp a káptalanfüredi strand jegyárusa nyilatkozott a TV-ben, hogy az akkori pocsék idő miatt aznap csak egy jegyet adott el...Pont egy héttel később, már az év legmelegebb napján autóztunk a cél felé. Tombolt a nyár amíg ott voltunk...és egy nappal azután, hogy hazaértünk véget is ért...

Egyik kedves olvasóm megjegyezte, milyen jó lesz majd a  nyaralás képeit a téli estéken nézegetni...nem sejtettem, hogy már most is ezt kell tennem, hogy elhiggyem, pár hete, pár napig nyár  volt...:-))

Egy  jópofa gondolat mástól...a Facebookról:

Emlékszem az ide nyárra, egy keddi napra esett:-)))))

Ha már nem is lesz  meleg a Balaton vize, de a jövőhétre meleget, legalább szép napos időt rendelnék...mert mennek vissza a lányaim...még a végén "Balatonfüggők" lesznek:-))

 

Családi nyaralás-balatoni nyár(6)

Igen, ez még mindig gasztro:-)))

Az úgy volt, hogy mi nem tudtunk erről a helyről..egészen véletlenül a nyaralás első napját azzal kezdtük, hogy hárman elmentünk bevásárolni ezt-azt (ami nem fért be kocsiba itthon, de kellett ott) Kérdés volt, hogy Veszprém, vagy Balatonfüred...ha már Balaton, az utóbbinál maradtunk..Útba esett, oda is, vissza is jól megbámultunk ezt  csárdát...aztán, ahogy terveztük a kirándulós napot...Veszprém után Tihanyt...gondoltuk nem megyünk el a csopaki Kerekedi Csárda mellett...megint  csak úgy...

Jól tettük...mert jót ettünk..és közben jó nagyokat néztünk:-)))

Látnivaló van bőven...annyi, hogy le se lehet írni, le se lehet(ett) fényképezni... :-)), mert nem győzte a fotómasina:-))

Enni-innivaló finomság szintén bőségesen akad, csak tudjon az ember kedvére választani...Hű, de jó volt:-))

Ilyen helyen a jókedv se hagy cserben, még akkor sem, ha kissé morózus hangulatban landolt a család a csárda előtt...

A hajunk itt már egészen biztos, hogy csak az széltől áll égnek...(nem egymástól):-))

Az sem egy utolsó szempont, hogy, míg várunk az ételre, a szomszéd asztalnál velem szemben ülő Kulka Jánost is nézhetem láthatom, ha nézem...(Említettem, hogy volt látnivaló bőven:-)))  Egy ismert "női hanggal" :-) ebédelt, aki viszont háttal ült nekem, így csak a távozásukkor láthattam szemből, ő Vári Éva volt...(sajnos a fotó csapnivaló, nem is akartam a bulvárlapoknál pályázni vele:-)))...a csárda vendégkönyvében hagytak nyomot maguk után:-) aki nem hiszi járjon utána:-)))

Nem volt nehéz kitalálni, Tihanyba menet, hogy ők is odatartottak. Kulka János azon az estén (2011.07.15.) az Esőembert játszotta a Tihanyi Szabadtéri Színpadon, másnap pedig Vári Évával a Hat hét hat tánc című zenés darabban szerepeltek együtt, ugyanott...Sajnos ezekről lemaradtunk...

Még egy véletlen, a csárdában Kulka János mögött egy autista fiú ült....

Egy nagyszerű helyre találtunk, ami már csupán ránézésre is mosolyra deríti az embert, ha ehhez még egy kitűnő gasztronómiai élmény is társul, akkor elmondhatjuk, hogy ugyan kissé kajakómásan, de remek hangulatban indultunk tovább.

 

Családi nyaralás-balatoni nyár(5)

Gasztronómia...mert ugye enni mindig, minden körülmények között kell, még akkor is, ha fel vagyok mentve a főzés alól a nyaralás idejére...

Ilyenkor napközben főleg a strandon hódolunk eme létfenntartó, kalóriagyarapító (károsdeolyanjó) szenvedélyünknek...:-))

Esténként meg étterembe megyünk ...mondjuk ide.

...ahová nem mennénk újból. Nem voltunk maradéktalanul elégedettek az ételekkel...főleg azokkal nem. A halászlé, amiről kép se készült, sós volt a lányomnak, de ez tényleg egyéni ízlés dolga, akárcsak  a vadasmártás íze, ami meg túl édes, nem pedig kissé pikáns, ahogy én szeretem. A legnagyobb baklövés pedig a férjemnek első próbálkozásra felszolgált étel volt, árban megegyezett a megrendelttel, viszont tartalmában csak részben. A rendelés egyértelmű volt, minthogy az is, hogy nem a megrendelt főétel került elé az asztalra. (A képen ez van a jobb alsó sarokban, az eredetileg rendeltről már nem készült fotó) Reklamálására szerencsére (naná, hogy ) megkapta a kért ételt, igaz akkorra mi már el is felejtettük (vagy legalábbis próbálta, az akinek nem ízlett :-)) Ötből kettőnek azért egyből bejött...:-))

Egy másik este pedig itt vacsoráztunk

Itt minden teljesen rendben volt...gyors, precíz kiszolgálás, az ízek is megfeleltek  ízlésünknek...és akkor még nem is beszéltem  gyönyörű kilátásról, ami a teraszról elénk tárult.

Széljegyzet, avagy út a gasztronómiához Káptalanfüreden :-)))

Mindkét étterem egy forgalmas főút (71-es) mellett található és elsősorban az utazásban megfáradt, éhes, szomjas vendégeket célozza meg (természetesen a panzió szállást is biztosít)

...de igazából mindkettőt az étterem parkolójából lehet csak könnyen megközelíteni...

Ezeket az Bakony lábánál fekvő éttermeket a forgalmas főút választja el a település Balaton felőli oldalán lakóktól, a nyaralóktól, strandolóktól. Járda sincs az út mellett, gyalogátkelőhely talán három, de mind csak a keresztező utcákba visz. Gyakorlatilag a balatoni oldalról a Határ Étterem szabályosan nem közelíthető meg gyalog, és nem is hagyható el...kiépült ugyan e célból egy járdarész az úttestig, de nem folytatódik gyalogátkelőben...

A Vöröskő Étteremnél annyival jobb a helyzet, hogy ott készült hátsó bejárat is, ahová szabályosan fel lehet jutni, a keresztező utcákról, igaz jókora kerülővel...mondjuk visszafelé, jó kiadós vacsora után ez nem egy megvetendő szempont...:-)) de azért azt gondolná az ember, hogy a Balaton környékén, ami azért mégiscsak a "magyar tenger", az ilyesmire jobban odafigyelnek az illetékesek....

Visszakanyarodva a gasztronómiához, természetesen a nyársalás se maradhat ki egy balatoni nyaraláson, meg is volt, képek viszont nincsenek...mert olyanokkal akár itthonról is tudunk szolgálni bármikor...

A pontot az i-re a csopaki csárda tette fel, de az annyira nagy pont volt, annyira más, hogy egy külön bejegyzést szentelek neki.

Családi nyaralás-balatoni nyár(4)

Veszprémből vissza a Balatonhoz...Tihanyba. Kár lett volna kihagyni...

Családi nyaralás-balatoni nyár(3)

Ugyan nem a Balaton...de szerencsére a múlthétre beharangozott hidegfront csak szelet hozott és elég meleget hagyott, ezért kirándultunk a közeli Veszprémi Állatkertbe, meglátogattuk az ott lakókat:-)))

Ez  egy kortalan műfaj, több órás program felnőttnek, kis gyereknek, nagy gyereknek egyaránt...:-))

...hiába hogy "vidéki" vagyok...ezzel azt akarom mondani, hogy nem nagyvárosban élek... kecskét csak most simogattam életemben először.

De azért a csimpánzok voltak a nagy kedvencek...meg az édes kis szurikáták, meg a vízidisznó, meg a....:-)))...nem sorolom tovább.

Családi nyaralás-balatoni nyár...(2)

Három strandon jártunk...az egyik képen jól lehet látni a népsűrűségből:-))), hogy melyik a

Káptalanfüredi kis strand ...ahogy írják tényleg csendes, itt annyi hibádzott, hogy az egyetlen vendéglátóegysége bizony nem állt a helyzet magaslatán, nem kaptunk sült halat, nem volt nagy választék se helyette...másnap a

Káptalanfüredi nagy strand ... következett itt csak fagyit nem kaptunk:-))...a harmadik napon a

Balatonalmádi Wesselényi strandra mentünk, ami egy félórás, kényelmes sétával Káptalanfüredről is elérhető. A balatoni strandok ranglistáján igen előkelő helyen szerepel...és tényleg nagyszerű volt.

Hal is, fagyi is, meg minden, mi szem-szájnak és pénztárcának ingere:-))

Az időjárás igazán kegyes volt hozzánk...ragyogó időd fogtunk ki...lehetett lábat áztatva hűsölni, ...a fa árnyéka ehhez kevés volt:-))

Annamari meglátott a vízen egy "tekenőt" és ő is olyat "akart", jó kisgyerek módjára...Apukája meg, jó Apuka módjára meg is vette neki.

Ő lett Jenő, a teknő:-))) Akadt vele azért némi munka:-)) Igaz én ennek csak megörökítője és szemlélője voltam minden esetben...viszont a szolgálatait örömest igénybe vettem, mert  kétszemélyes eme szerkezet:-)))

Végül maradtunk az arany középútnál,  a Káptalanfüredi nagy strandnál, itt töltöttük a legtöbb napot...ahová aztán a fagyi is megérkezett. :-)))

Egy beharangozott hidegfront az egyik napra jókora szelet hozott, de semmi mást. Ennek ellenére, vagy épp ezért...kirándultunk egyet...erről is beszámolok...folyt.köv.

 

Családi nyaralás-balatoni nyár...(1)

Amikor megérkeztünk Káptalanfüredre...

... négy órás autózás után, az év legmelegebb napján, rögtön árnyékot kerestünk:-))

A tervezettnél egy nappal korábban mentünk, köszönet ezért a szállásadó családnak, azért meg főleg, hogy ezen bejegyzésemre reagáltak, így kivételesen nem mi találtunk most a szállásra, hanem a "szállás talált ránk".

És jó szívvel merem ajánlani az elkövetkezendő nyarakra mindenkinek, aki kevésbé zsúfolt balatoni strandokat szeretne meglátogatni...de annak is, aki nagyobb nyüzsgésre vágyik. Ezekről majd később, kicsit bővebben.

Sok éves vándorlásunk során alig találkoztunk ennyire makulátlanul tiszta, jól felszerelt szállással, ahol ráadásul rengeteg apró részlet megegyezett a hazaival:-)) így nem volt nehéz hamar otthon(osan) érezni magunkat.

Valamiért felénk Káptalanfüred, mint balatoni üdülőhely nem igazán ismert, de az indulásunk előtti héten elhíresült egy bizonyos tábori hasmenéses járvány kapcsán, így már könnyebben meg tudta jegyezni a környezetünk hová is megyünk pontosan:-)))

(Ezzel kapcsolatban csak egy szerény megjegyzésem lenne: kisember vagyok ahhoz,  hogy megítéljem a járvány okát, de érdekes az a cseppfertőzés, jókora csepp lehetett, ami egy étkezés után hirtelen 40-50 embert eltalált és leterített...ha 1-2 hétig folyamatosan fertőzték volna egymást a cseppekkel, akkor bevenném a magyarázatot, így azonban erős kétségeim vannak...mondom ez az én szerény véleményem.)

A nyaralásról, élményekről, Balatonról, gasztronómiáról folyt. köv.

 

Nyeregtáska...második változat

 

Nyeregtáska...első változat

 

Találtam itt egy jó leírást  ábrákkal, és már csak azért is minden elismerésem az ötletgazdának, mert a táskája kézivarrással készült.

Az enyém nem, sőt a cipzároknál leegyszerűsítettem, illetve könnyített verziót alkalmaztam:-))

 

Strandtáska...

...mert végre itt a nyár, meleg az idő...:-)))

 

• 


• 


• 

 

• 


• 


• 

 

 

 

Az ötlet innen származik.

 

 

Ismét egy "fiús" táska...

... mert az előző kicsi lett. De ugye csak a nők járnak nagy táskával???!!!! :-)))

 

Nagyon csokis, nagyon banános...

...nagyon finom!

Az alapötlet innen származik.

Annyit módosítottam rajta, hogy nagyobb formában, csak egyszerű, hagyományos  kakaós piskótalapot sütöttem 6 tojásból (kevés olajat, ehhez 1 dl-t ) szoktam időnként beletenni.

A  krémhez nem kakaóport,  hanem csak jófajta csokoládét használtam, fél liter tejszínhez 10-15 dkg, ezt kevés tejszínben felolvasztottam, a többi tejszínnel elkevertem,  kihűtöttem, majd habbá vertem.

Összeállítás: a piskótalap vízszintesen kettévágva, rá a habos krém fele, majd jó sok banán, erre olvasztott csoki, ami kis hűtés után gyorsan megszilárdul...utána jöhet a maradék habos krém, majd a piskóta másik fele... tetejére maradt még krém, erre banánkarikák, majd kapott az egész ismét egy adag olvasztott csokiöntet.

Nagyon finom volt!

 

Gyermekkorom kedvenc ételei - játék

Nagymamistól egy kedves meghívást kaptam, melynek a lényege, hogy gyűjtsük össze gyermekkorunk kedvenc ételeit, sütijeit.

Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk.
A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van! Így jobban megismerhetjük egymás ízlésvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is! :)
Egy naplóírónak 5 másikat kell meghívnia a játékra!
A kategóriákat mindenki maga állíthatja fel (főételek, levesek, desszertek, stb.), de nem fontos kategóriába szedni.

 

Mivel ez a játék nem úgy "nyerős", mint a legtöbb, ennek én is örömmel részese leszek, igaz nem sorbaszedve válaszolok, hanem kicsit nosztalgiázva...

Még az ételek közül is azokat a kedvenceket említem meg inkább, amelyekhez valami, vagy valaki kötődik...

Boldog névnapot Annamari!