Nagymamistól egy kedves meghívást kaptam, melynek a lényege, hogy gyűjtsük össze gyermekkorunk kedvenc ételeit, sütijeit.
Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk.
A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van! Így jobban megismerhetjük egymás ízlésvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is! :)
Egy naplóírónak 5 másikat kell meghívnia a játékra!
A kategóriákat mindenki maga állíthatja fel (főételek, levesek, desszertek, stb.), de nem fontos kategóriába szedni.
Mivel ez a játék nem úgy "nyerős", mint a legtöbb, ennek én is örömmel részese leszek, igaz nem sorbaszedve válaszolok, hanem kicsit nosztalgiázva...
Még az ételek közül is azokat a kedvenceket említem meg inkább, amelyekhez valami, vagy valaki kötődik...
Nagymamistól egy kedves meghívást kaptam, melynek a lényege, hogy gyűjtsük össze gyermekkorunk kedvenc ételeit, sütijeit.
Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk.
A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van! Így jobban megismerhetjük egymás ízlésvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is! :)
Egy naplóírónak 5 másikat kell meghívnia a játékra!
A kategóriákat mindenki maga állíthatja fel (főételek, levesek, desszertek, stb.), de nem fontos kategóriába szedni.
Mivel ez a játék nem úgy "nyerős", mint a legtöbb, ennek én is örömmel részese leszek, igaz nem sorbaszedve válaszolok, hanem kicsit nosztalgiázva...
Még az ételek közül is azokat a kedvenceket említem meg inkább, amelyekhez valami, vagy valaki kötődik...
Nem igazán tudom miért van az, hogy legtöbbünk kedvenc étele, mindig a nagymamához kapcsolódik. Nincs ez másképp nálam sem.
Anyukám nagyon fiatalon ment férjhez (ahogy akkoriban szokás volt) főzni nem tudott, apukám szüleimnél laktak,és ott tanult főzni, az anyóstól:-)) Nem volt könnyű dolga, nagymamám apukámat, mint egy szem csemetéjét, a lehetőségeikhez képest rendesen elkényeztette. Viszont jó tanítónak bizonyult, anyukám sokat tanult tőle, de a mai napig is elhangzik, apukám szájából, hogy: jó, jó, de ez se olyan, mint amilyet szegény anyám tudott...
Nem sokáig éltünk közös háztartásban apai nagyszüleimmel, de nem is mentünk messzire, így mindennapos vendégek voltunk nagymama konyhájában az öcsémmel.
Ő imádta a kakaót, én soha, de valamiért a hideg, téli reggeleken, amikor a malac farkát kellett (volna) fogni:-)) bizony nekem is jól esett, ha nagymama a sparhelten langyosan gőzölgő kakaóból számomra is kimert egy bögrényit. Igazi kakaó volt, igazi tejből...
Szintén a disznóölések elmaradhatatlan "kelléke" volt a ringlóbefőttje, amit a frissen sült húshoz ettünk..vagy a csemegeuborka, amit a mai napig az ő precíz receptje alapján készítek.
Ha tésztát gyúrt, mert ugyan már kamaszkoromban árulták a nagyapám szerint "lustaasszonyoktésztáját", neki, ahogy a mai napig apukámnak is, a házi az igazi..nagymama egy darabkát levágott, a kinyújtott tésztából és hólyagosra sütötte sparhelt lapján...ez volt a mi laskánk...
A gyúrt tésztából készült krumplis derelye tejföllel, pirított morzsával... sokan nem is ismerik
A kiadós, szalagóriás linzer, de abból csak a kakaós, szintén nagy kedvencünk volt.
Ha a süteménykenél tartok, mert ugye a gyerekként, azért valljuk be ezek voltak az első helyen (nem chips, meg ropi a boltból, bár a Dunakavics, Macskanyelv, Frutti, Bocskorszíj... azért nem volt megvetendő ...)
De az igazi azért nagymamától volt...a kelt perec, a túrós béles, a leveles tepertős pogácsa, a hájasról ne is beszéljünk,...ezeket tényleg képtelenek voltunk, vagyunk utánacsinálni, hiába van leírva gyöngybetűkkel a megsárgult füzetbe a recept. Valami mégis hiányzik belőle, amit csak ő tudott...
A kenyérsütéseiről nagyon halvány emlékeim vannak, nem is igazán tudom, hogy emlék-e ez vagy csupán az elbeszélések alapján annak sejlik... a forró kenyérlángost, rajta az olvadó zsírral, valahogy mégis érzem... :-))
A körömpörköltet érdekes módon gyerekként sem vettem meg, anyukám is készíti a mai napig is, mégis az első igazi nagy körömpörkölt élményem nagymama konyhájába visz vissza.
Anyai nagyszüleim kissé távolabb, de szintén velünk egy településen éltek, onnan egyetlen egy ízemlékem maradt, méghozzá egy fejtettbablevesé...pedig nem csak ezt ettem náluk, de semmi másra nem emlékszem...
Anyukámat se szeretném kihagyni a sorból, hisz sokmindenben verhetetlen....lecsó, legyen paprikából, vagy ahogy nálunk szokás a zsenge tök héjából...ezekből sikerült gyakran szó szerint betegre zabálnom magam...:-))
Sorolhatnám még, mégis befejezem lassan, hisz olyan is kellene, aki nem riad vissza a terjedelemtől, hanem elolvassa...azért még egy ételt megemlítenék...
A nagyon egyszerű héjában sült krumplit, hideg őszi, téli estéken sóval, olajjal, vagy vajjal, puha kenyérrel...hogy miért is olyan különleges ez azon túlmenően, hogy finom? Csak azért, mert ilyet akkor ettünk, ha együtt volt a család...
Amit nem:
Amit sokáig nem szerettem az a karfiolleves, de ez már elmúlt...jöhet mindenféleképpen a karfiol, minden mennyiségben...
Amit se régen, se most, és aminek nincs párja, mert más nincs, amit nem szeretek, az a tojáspörkölt...
Most jöjjenek azok, akiknek szívesen olvasnám beszámolóit a gyerekkoruk kedvenc ízeiről...
Olyan bloggereket választottam, akikkel "váltottunk" már néhány szót:-))
.jpg)
Húúú elő hoztad ám az ízeket és emlékeket belőlem is!!!:))
VálaszTörlésLaskát az én gyerekeim is ettek! És akár hiszed, akár nem ezt mindig az apósom készítette a fiúknak!
VálaszTörlésAhogy olvasgatom mindannyian a nagyi ételeit emeltük ki. Hiába azok a nagyik tudtak valamit.... kotlósként vigyázni a családot....a feltétel nélküli szeretet és törődés, a gondoskodás...... Vajon mi is tudunk majd ilyen nagyik lenni? Vagy ebben a rohanó, felgyorsult világban ez csak álom marad?
Jutus! Azt hiszem épp ez volt a játék meghirdetőjének a célja...
VálaszTörlésValahogy emlékek nélkül nincs gyerekkor, és nincs kedvenc étel...
Erika!
VálaszTörlés(A férjem szülei sajnos nincsenek már köztünk)
Az én szüleim itt laknak a szomszédban, majdnem olyan, mintha együtt élnénk nagy családban, de mégsem. Ez a közelség sok szempontból nagyon jó, de nem volt meg soha az a varázs a lányaimnak, ami sok kisgyerek életében mély nyomot hagy, hogy na... akkor elutazunk a nagyszülőkhöz, vagy nyaralunk nálunk...stb. Persze a mama főztje itt is "játszik", de többnyire a mi asztalunkon landol, mert átsétál egy-egy tál finomsággal .. fordítva is működik...viszem én is nekik:-))
Most, hogy már nincsenek állandóan itthon a lányok, gyakrabban átlépnek egy kicsit beszélgetni a nagyszülőkhöz, ha épp hazalátogatnak.
Azt hiszem a mai kisunokák már más értékrend szerint nőnek fel, mint mi...a technika, a rohanó világ sokat ad ugyan, de sok értéket el is vesz tőlük...talán, ha kicsit terelgeti őket a szülő, a nagyszülő, (meg még sok másnak is kellene...) sikerül nekik is kicsit eltávolodni a taposómalomból, és megállni egy pillanatra, megízleni" nagyi főztjét:-))