Az év első felében előszeretettel alakítottam át a környezetemben apró dolgokat..be is számoltam blogban róluk...most egy kicsit nagyobb falat volt soron, ráadásul nem is az enyém, hanem a Férjemé az érdem.
Az úgy volt, hogy 22 éve, még az egykori magyar bútoripar termékeivel rendeztük be a házunkat...nem vagyunk a klasszikus szekrénysor pártiak, ellenben praktikus tárolóhelyekre szükségünk volt akkor még kettő, majd három kicsi gyerek mellett..Komoly gondot okozott a legnagyobb gyerek kinőtt ruháinak raktározása amíg mindegyiken végig nem mentek...ráadásul mindig jöttek örököltek darabok is, amiket szintén tárolni kellett...
El kell árulnom a gyűjtögetés is családi tulajdonság...örököltük-örökítjük:-)) mindentől baromi nehezen válunk meg...Legjobb kidobós trükkre sok év után jöttem rá...ha valami 2-3 évig (!!!) nincs kézben,szekrény, padlás stb. mélyén hever.. azt már senki se keresi...lehet lommá nyilvánítani, és feltűnés nélkül kicsempészni a házból...az enyéimet ugyan fájó szívvel.:-))..na az újrahasznosítható rongyokra ez nem vonatkozik:-)))
Egy szó mint száz...jól bebútoroztuk a lakást, nappalit, két gyerekszobát ezekkel az elemes bútorokkal. Sokféle elrendezésben álltak már, de leginkább a nem szekrénysor jellegű összeállítást szeretem...elhelyezve is úgy vannak, hogyha valaki benéz az ajtón nem a szekrények esnek a látószögébe...
A gyerekek bizony eléggé leamortizálták a szekrényeiket (ugye a lányok is tudnak ilyet) meg a napsütés is igencsak megfakította őket...de cserére nem is gondoltunk...alapjában véve még ezek a bútor kategóriába tartoznak...
Most az egyik gyerekszoba került sorra...egyszerűen letapétázta a férjem az ajtókat... közös megegyezés alapján kiválasztott öntapadós tapétával...Megújult rendesen a szoba, nekünk tetszik, de ami a lényeg, a gazdájának is.:-))
.jpg "felújított- tapétázott szekrényajtók")
Pár éve a nappalit újítottuk fel, ott parafaburkolat került az ajtókra, új gombok...mi nagyon megszerettük.
.jpg "ez a parafás jobb oldalon, bal oldalon az eredeti , kopott kifakult")
.jpg "parafával burkolt szekrényajtó-felújítás... anno")
.jpg)
Annyira belendültél, hogy nem győzlek követni..........tegnap este is olvastalak.....de a fejem olyan üres volt mint a lukas rosta..... kellene egy kis pihenés......de látom Ti is állandóan nyüzsögtök....jók ezek a tapétázott bútorok. A hálószobában én is faerezetű tapétával oldottam meg az elhasználódott, megviselt bútor darabok felújítását.
VálaszTörlésNem furcsa a lányok nélkül? Minden hétvégén haza jönnek?
Nálunk általában a hétvégeken mindig sokan vagyunk.
Olvastam, hogy a szeptember a Te hónapod.....tudod az ünnepek......
Így előtte....utána......vagy talán közte.......de sok boldogságot Neked!
Köszönöm...az a végére marad a hónapnak..majdnem..:-))
VálaszTörlésKicsit lelassultam itt a blogon (is), a hétvégén aztán készítettem néhány bejegyzést, meg előre dátumoztam régi piszkozatokat is...sok idő kell hozzá na...általában egyszerre többet írok meg..hacsak nem valami nagyon aktuális témám van...és "időzítve" jelennek meg.
Ez a tapéta fonott mintás lenne, de nem adja jól vissza a kép...gondolkoztam én is famintázatún, de ebben a szekrényben vannak diófából betétrészek, amik megmaradtak, és olyat meg nehéz lett volna találni, ami ahhoz famintában passzol...
A gyerekek, meg a hétvégi nyüzsgés.. ismerős... :-)) egy ugye itthon van, heti 3 nap ingázás...a kicsi péntekenként jön, vasárnap estefelé megy...hétvégéken barátnők, barátok is berobognak mindig...
A nagylányt meg többnyire ott tartja (110 km-re ) a munkája, meg párja :-)) aki a családjával már több, mint 1 éve dolgozik a családja házának építésén...borsodi árvizes család...tavaly nyárról.
Szóval ők ritkábban jöttek az idén, mert minden szabadidejét az építkezésen tölti a fiú...A nagylány meg gyakran hétvégére is bevállal munkát... persze nagyobb eseményekre jönnek...néha egyedül is... látom már azért, hogyha egyedül jön haza az nem "olyan"...már 7éve lakik ott...talán ő se tudja igazán hol van otthon, és hol van itthon:-)) De ez az élet rendje, önállósulnak...kell nekik, mert nehéz a mai világban másképp boldogulni... Mi meg szülök edződünk évek óta...
(Hihi..ebből meg lett egy bejegyzés:-))