...mert a könyvek és én...mindig is közel álltunk egymáshoz. :-)
Írtam erről már, ha nem itt, akkor a régi blogban, nem szeretnék ismételni.
Csak megjegyezném, ahogy tettem akkor ott is, hogy mennyire furcsa hogy az emberek, a blogolvasók, csak úgy átsiklanak a könyves bejegyzéseken. Tisztelet az ismert, vagy számomra ismeretlen kivételnek! Itt eleve kevesebb a látogatóm, de ettől függetlenül is kevesebb a kattintások száma, ha egy-egy regényről készül a bejegyzés.
Az igazság az, hogy én magamnak szánom ezeket elsősorban, akár egy fajta olvasónapló is lehet. Időnként jó visszanézni, beleolvasgatni, felidézni..
Azt is tudom, hogy ez a blog, úgy kezdődik, hogy "foltvarrásról", de úgy folytatódik, hogy "meg minden másról, ami engem érdekel". Tehát tulajdonképpen bármi belefér. És természetesen a blogolvasónak is joga van válogatni, ha már egyáltalán megtisztel a látogatásával:-))
Igazából csak azt sajnálom, hogy maga az olvasás megy ki lassan a divatból. Hogy aztán ennek mi az oka, azt szerintem embere válogatja. Első számú gyanúsított a számítógép, a második a magas könyvárak, harmadik a kevés szabadidő, a negyedik, hogy nem szeret olvasni. Talán az utóbbi a legkevésbé orvosolható. Ha az nem történik meg megfelelő korszakban, akkor később már nehéz gyógyítani.
Az első háromra viszont van megoldás.
Nálam az olvasás olyan, mint a fogmosás:-)) esti rutin, az esti fogmosás után.
A férjem TV-t néz, én olvasok.
Lámpaoltás közös megegyezés alapján:-))
Lámpaoltás közös megegyezés alapján:-))
Azért van remény:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése