Mondhatni az olvasás rendszeres alvás előtti elfoglaltság hosszú ideje, de sajnos így is kevesebbet olvasok, mint szeretnék. És bár a könyvespolc tömve régiekkel, meg folyamatosan vannak újak is, időnként nehezen választok olvasnivalót.
A gyerek meg bemegy a Coopba, belenyúl az 500 Ft-os könyvkupacba, kivesz kettőt, és mindkettő óriási:-)
Anne B. Ragde regénytrilógiájának első része (a másik kettőért még lehet a kupacba nyúlni:-) így önmagában is rendkívüli volt szerintem. Nem is tudom elképzelni mi történhet a folytatásban, ami ennél ütősebb. Az a fajta regény, amit nem lehet letenni. Ez a legjobb mércéje részemről egy könyvnek.
Múltba zárt jelen. Családregény, ami egy generációval korábbról indul, keretként magába foglalva a jelent.
Közben bemutatva a fiútestvéreket, akik nagyon is a jelenben élnek. Ez a karakterábrázolás olyan alapos, hogy néha nem is értettem miért volt szükség rá. Aztán később kiderült, hogy bizony minden apró részletnek, tulajdonságnak, mozzanatnak fontos jelentősége volt a bemutatáskor.
.
A testvérek teljesen különböző jellemek, ami, akár természetes is lehetne, de ők a múltban ért sérelmeik miatt szinte gyűlölik egymást. Vagy a múltjuk egy részét? Az életük egy nagy szeletét, amitől nem tudnak elszakadni.
A múlt, az otthon emléke hatalmas erővel él bennük, nem képesek maguk mögött tudni, pedig a maga módján mindegyikük belemenekült valamibe, amiben kiteljesednek. Vagy próbálnak.
Nem lehet elmenni szó nélkül a táj, a norvég fjordok, a karácsonyi ünnepi díszben pompázó kisváros, a birtok két élete: múltja, jelene ábrázolása mellett sem, lenyűgöző, ahogy szinte látja az ember, amint a semmiből életet lehelnek a fiatalok karácsonyra a lepusztult házba.
Nem is tudom mit írhatnék róla, hogy ne a tartalma legyen, ne a fülszövege...egy biztos, a csattanó a regény elején van, de majdnem a végén csattan. Jó nagyot!
Hivatalos ismertető itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése