Jhumpa Lahiri novellakötetében ismeretlen is marad az a világ.
Amerikában élő bengáli családok történeteit osztja meg az olvasókkal, olyan szemszögből, ahogy ők látják, ők élik meg a nem könnyű elfogadtatást, beilleszkedést.
Igazából nem a "cselekvéses" történetek uralják a könyvet, hanem a lelki történések.
Érzelmek, amely a magukkal hozott más kultúrából fakadnak, amit nehéz ebben a megismerendő világban megélni, megtartani.
Legnagyobb igyekezetük ellenére se sikerül "amerikainak" lenniük, bár egyes lázadó fiatalok mindent megtesznek érte, sajnos ez legtöbbször nem pozitív hozzáállást jelent.
A bengáli véna örök.
Közben mi is megismerünk egy más világot, egy szeletet a bengáli kultúrából, szokásokból. Engem a kellemes, minden cifrázástól mentes stílus is megfogott, sőt, a bengáli gasztronómia is komoly értéket képvisel, erről se feledkezett meg a szerző.
A családösszetartó ereje igen jelentős (mint sok más népnél)
Külön megemlíteném az utolsó három novellát, amelyek egymáshoz kapcsolódnak oly módon, hogy három szemszögből mutatja ugyanazt a történetet az írónő, ez egy nagyon hatásos megoldás.
És, hogy valóságosak ezek az ismeretlen világban megélt érzelmi problémák,
azt egy tragikus, sajnálatos módon megtörtént természeti katasztrófa pecsétélei meg.
Nagyon szép történetek, csak ajánlani tudom mindenkinek....
én mindet nagyon szerettem. :-)
ismertető itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése