Neshov-trilógia

... volt szerencsém a folytatáshoz, a  Remeterákok (Eremittkrepesene)

és a Pihenni zöldellő mezőkön (Ligge i grønne enger) című kötetekkel 

vált teljessé Anne B. Ragde  trilógiája, a pár hónapja olvasott  Berlini nyárfák  (Berlinerpoplene) után.

Az első rész vége, befejezése hatalmas  teret adott a folytatásnak, ezután nem  lehetett nem kíváncsi az olvasó, hogyan alakul a Neshov család élete. 

Egy helyről indultak, egy egykoron jól működő norvég tanyáról, testvérek voltak, de különböző egyéniségek, így mindegyikük a saját vérmérséklete, igénye, szerint alakította az életét. 

Választ kapunk, hogy ki-ki miért éppen úgy, ahogy...

Hogy miként, azt remekül leírja az írónő. 

Aprólékos, részletes képeket látunk, mégsem unalmas a kötetek egyetlen pillanata sem. Külön lenyűgöző az életszerűsége, na és az egyfajta társadalmi körkép. Semmi sallang, semmi cifrázás, nemes egyszerűséggel egy család élete, akik akár átlagosak is lehetnének, de  olyan "örökséget" kaptak, ami egész életükre befolyással van.

Nem vagyok nagy rajongója semmiből se a sokadik résznek, 

azt gondolom, hogy az elsőt sose lehet felülmúlni, de ez kivétel,  mert most még egy kötetet erejéig érdekelne a család sorsa... 

bár úgy tudom nincs tovább :-(

Nálam az elsők közé sorolta be magát a trilógia. 

Nagyon szerettem.

Jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek :-)

Programgazdag hétvége...

... van mögöttünk. 

Ha az ember lánya (nevezetesen a Legnagyobbunk) 110 km-re él a szülői háztól, akkor időnkét látogatóba kell menni hozzá a szülőknek... 

Ha meg épp Miskolc és pont kocsonyás hétvége, akkor még az unszolásának is ki vagyunk téve :-)

Igaz márciusra volt tervezve a látogatásunk, de hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, a szürke, csendes kisvárosunkból elmegyünk a nyüzsgésbe:-)

Természetesen a  leányzó szervezésben (is) profi, mozgalmas és tartalmas hétvégét tervezett nekünk.

Az időjárás ugyan nem volt túl kegyes hozzánk, de ez egy kicsit se befolyásolta a hangulatunkat, programunkat.

Pénteken késő délután indultunk itthonról, és már aznap este, egy kis beszélgetés és némi szusszanás után mentünk is farsangrolni.

Mert ez ugye most nem is Kocsonyafesztivál volt, hanem Kocsonyafarsang.

Két éve voltunk az  egy  "igazi" Kocsonyaesztiválon először :-) , lehet, hogy akkor nagyobb volt a kirakodás, de gyakorlatilag pont olyan volt az idei farsangi forgatag is, mint a fesztivál néven futó elődje. 

Sok-sok vendéglátóegység, sütés-főzés, illatok, hatalmas étel, ital kínálat... most volt bőven kocsonya is, ( két éve alig láttunk), és rengeteg kézműves a portékáival, na meg eget verő árak.

Több színpadon, többféle igényt, korosztályt megcélzó koncertek, és egyéb programok. Csendes, de folyamatos eső, ami senkit se zavart, mert így is rengeteg ember volt az utcákon...

A péntek estéről a hatalmas tömegben nem készültek képek, másnap aztán bepótoltuk. Bár az eső nem hagyott alább, sikerült végigmennünk  a farsangi "sorokon" szombaton kora délelőtt, úgy, hogy lássunk is valamit.

Ebédre a Palcsintaházba  foglalt nekünk helyet a gyerek:-) annyit mesélt már róla, szerette volna, ha mi is tesztelünk néhány fogást. Megtettük :-) 

Megettük :-)

Finom volt. :-)

Délutáni program nagyon vizes volt, akkor is az lett volna, ha kint hét ágra süt a nap:-)

Itt jártunk, ahol eddig még soha, a miskolctapolcai Barlangfürdőben.

A képeket a netről ollóztam, mert nem vittünk gépet. 

Elképesztő mennyi ember volt,azon a borús, esős szombat délutánon a fürdőben. 

Nálam nyaranta 1 hét a fürdőzés, ez is csak az utóbbi pár évben, télen, vagy fedett helyen még soha nem jártam, most se volt könnyű rábeszélni. De, ahogy öregszem egyre több olyan dologra lehet rávenni, ami korábban kimaradt nekem :-)

És nagyon örültem, hogy hagytam magam, mert igazán jól esett a fürdőzés testnek és léleknek egyaránt :-)

Na, de nem ez volt az egyetlen olyan dolog, amit korábban még soha. Következett az esti program, a bowling. 

A férjem valaha próbálta, jómagam soha. Ehhez képest nagyon ügyesek voltunk:-) 

minden nagyképűség nélkül bátran állíthatom:-)

 Nem beszélve arról, milyen jól szórakoztunk.

Egy ilyen nap után senkit nem kellet este elringatni :-).

Vasárnap már ragyogó napsütésre ébredtünk, ekkorra volt a "piacozás" és egyéb shoppingolás betervezve.

Nem először jártunk már ezen a mindenes hatalmas Miskolci piacon, most már tudatosan a "bolhára" hajtottunk. Vettünk néhány új apróságot, amire szükségünk volt, de természetesen egy  régi  :-) 

új "szerzemény" is hazajött velünk:-)

Megejtettünk egy egyszerű hűtőfeltöltő bevásárlást is még az egyik "nagynál" és mire végeztünk, 

megéheztünk...

Aztán megint Rossita:-) 

Rossita nyáron, Rossita télen :-)

...és vasárnap késő délután hazaértünk.

Köszönjük a kellemes hétvégét :-) 

Kimegyünk a divatból...

...bár ami írásra késztetett pont azt látszik igazolni, hogy nem teljesen:-)

Nincs sok rendszeres olvasóm, ezért nagyon feltűnik, ha növekszik a létszám. Kellemes meglepetés felfedezni új neveket, új arcokat azok között, akik figyelnek rám :-) Ezúton meg is köszönném mindenkinek, aki arra érdemesnek tart, hogy  időnként "benézzen" hozzám.
Sajnos mostanában nem sok új dologgal jövök. Egyre kevesebbet varrok, egyre kevesebbet főzök :-)

Azért  gondolatok vannak bőven :-) a címben említett divat kapcsán meg aztán ki is kívánkoznak:-)

Mert anno, csodáltam azokat a foltvarrókat, akiknek volt honlapjuk. Ez már több, mint 10 éve történt. Aztán addig ügyeskedtem, hogy összehoztam magamnak egyet . Ez még igazából csak a foltvarrásról szólt.
Hű, micsoda nosztalgia :-)

Aztán nem nyugodhattam, a fent említett honlap kész alapra épült, kevés volt a tárhely, a foltvarrást hosszabb időre mellőzve, de annak elsajátításához hasonlóan szintén autodidakta  módon, kiokoskodtam  a webszerkesztés alapjait. Így jött létre az egyszerű honlapom

Ekkor már a foltvarráson  kívül a sütés-főzés, kertészkedés,  kiruccanásaink, még az állatkáink is képbe kerültek, na meg ugye az agyamból kiröppenő különböző gondolatok.

Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy a honlapoknak leáldozott:-).
Elsősorban a kreatív alkotók körében a napi szinten is egyszerűen használható blogok kerültek előtérbe.
Persze, hogy kellett nekem is egy blog :-) A Gondoladok-at is könnyebb volt blogba lejegyezni :-)
Nem ünnepeltem a blogom szülinapját semmiféle játékkal, még csak meg sem emlékeztem arról, hogy januárban volt 5 éve, hogy elkezdtem.
Persze nem ezt, hanem a már sokat emlegetett Freeblogot, ami az 5. szülinapra el is tűnt. Az ünneplés idején azzal törődtem inkább, hogy mentsem, amit lehet.
Bizony nem kis munka volt, de jót tett a lelkemnek, megerősített, hogy érdemes volt menteni és még inkább blogolni:-) .
A kedves kommentek, a vidám családi pillanatok, varrott, kötött és egyéb munkáimhoz tartozó történetek, fotók sok mosolyt csaltak az arcomra azokban a pillanatokban, amikor épp szét kellett volna, hogy vessen a méreg, amiért minden értesítés nélkül elszállt a Freeblog.

Most aztán úgy tűnik a blogok is lecsengnek, hisz a Facebook mindent visz. És mindenkit. Bizony én is gyakrabban kattintok rá, mint a saját blogomra. Igaz, még nem adtam fel érte a blogot, és nem is tervezem.

Ez külön megérne egy bejegyzést, de manapság már ki olvas blogot:-) és főleg olyan elcsépelt témát, mint a Facebook előnye és hátránya :-) 
Talán majd egy másik gondolatmenetben....hátha valaki mégis :-)

Fűszeres dió...avagy diótörés közben és után :-)

Önmagunkhoz képest elég későn ejtettük meg az idén.

Régebben már sokat írtam arról, hogy van egy jó öreg diófánk, évről-évre kevesebb terméssel. És ezen a csökkentett adagon még az eddigi kettő helyett az elmúlt ősszel egy harmadik "vendégkutyával" is meg kellett osztanunk. :-)

Nem sok maradt, amivel munkánk volt.

Ráadásul míg a kutyák igazán kedvelik, a család  kevésbé, nagy bánatomra.

A tisztítást az utóbbi években általában a két ünnep között végeztük, december végén, most csúsztunk, mert már csak 1 szem gyerekem társult, pont az, aki egyáltalán nem eszi a diót:-), és meg kellett várni, míg elszabadul a tanulástól, azaz a végez az aktuális vizsgáival. Mostanra  csak egy tanulós csemeténk van, a másik kettő dolgozó nő:-) Korábban többen törtünk:-)

És, mert  a diótörés nálunk hagyományosan filmnézéssel társul, nagy filmes mind a három leányzó, (adják a távol lévők is a tippeket) most se történt ez másképp.

Szóval kevés dió, sok film, majd tervezem, hogy írok még filmes bejegyzést itt a blogon.

A tisztított dió egyelőre nagyobb üvegekben vár a sorára a még aránylag hűvös spejzban, de aztán majd a fagyasztóba kerül, amikor a meleg miatt már kénytelen leszek hidegre tenni:-) Darálva és egészben is szoktam lefagyasztani. Többnyire ahogy jobban befér.

Már karácsonyra terveztem, hogy valamilyen fűszeres diót teszek az asztalra egészséges(ebb) nasiként, majd mindjárt kiderül, hogy egészség ide, vagy oda, a kalóriákban nem szűkölködik, hisz a diónak ez már alaptermészete puszta valójában is. Akkor nem volt idő tisztogatni., de ez az akadály elhárult, így hétvégén ki kellett próbálnom.

Édes verziót innen lestem, nem tettem hozzá csak fahéjat, de a végeredmény valami csúcs szuper lett.

A képen az üvegtálban lévő lenne az.

A sós-csípős dió recept meg ilyesmi, kissé meglepő ízvilág, (bár manapság már semmi sem az:-)) 

Olaj helyett vajat tettem hozzá, de nem kellett volna semmiféle zsiradék, utóbb már bántam, bár így is különleges finom volt, ja és egy ágacska rozmaring is bekerült a serpenyőbe, alaposan felaprítva, senki nem vette észre, csak kellemes ízvilág maradt belőle. Bár ebben az összeállításban a csili az igazán  meglepő, a csípős dió nasi :-)

Na és ugye akár vaj, akár olaj, az olajos diót még megdobni zsiradékkal, hát igazi kalóriabomba lett. 
Bár még így is értékes táplálék.
Ebből nem is lehet sokat enni, de az édes abbahagyhatatlan, szerencsére ez a kevésbé bomba :-).

Szalagos farsangi fánk...

...hozom a régieket, mert az újak is pont ilyenek :-)

innen :-)