Nincs sok rendszeres olvasóm, ezért nagyon feltűnik, ha növekszik a létszám. Kellemes meglepetés felfedezni új neveket, új arcokat azok között, akik figyelnek rám :-) Ezúton meg is köszönném mindenkinek, aki arra érdemesnek tart, hogy időnként "benézzen" hozzám.
Sajnos mostanában nem sok új dologgal jövök. Egyre kevesebbet varrok, egyre kevesebbet főzök :-)
Azért gondolatok vannak bőven :-) a címben említett divat kapcsán meg aztán ki is kívánkoznak:-)
Mert anno, csodáltam azokat a foltvarrókat, akiknek volt honlapjuk. Ez már több, mint 10 éve történt. Aztán addig ügyeskedtem, hogy összehoztam magamnak egyet . Ez még igazából csak a foltvarrásról szólt.
Hű, micsoda nosztalgia :-)
Aztán nem nyugodhattam, a fent említett honlap kész alapra épült, kevés volt a tárhely, a foltvarrást hosszabb időre mellőzve, de annak elsajátításához hasonlóan szintén autodidakta módon, kiokoskodtam a webszerkesztés alapjait. Így jött létre az egyszerű honlapom
Ekkor már a foltvarráson kívül a sütés-főzés, kertészkedés, kiruccanásaink, még az állatkáink is képbe kerültek, na meg ugye az agyamból kiröppenő különböző gondolatok.
Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy a honlapoknak leáldozott:-).
Elsősorban a kreatív alkotók körében a napi szinten is egyszerűen használható blogok kerültek előtérbe.
Persze, hogy kellett nekem is egy blog :-) A Gondoladok-at is könnyebb volt blogba lejegyezni :-)
Nem ünnepeltem a blogom szülinapját semmiféle játékkal, még csak meg sem emlékeztem arról, hogy januárban volt 5 éve, hogy elkezdtem.
Persze nem ezt, hanem a már sokat emlegetett Freeblogot, ami az 5. szülinapra el is tűnt. Az ünneplés idején azzal törődtem inkább, hogy mentsem, amit lehet.
Bizony nem kis munka volt, de jót tett a lelkemnek, megerősített, hogy érdemes volt menteni és még inkább blogolni:-) .
A kedves kommentek, a vidám családi pillanatok, varrott, kötött és egyéb munkáimhoz tartozó történetek, fotók sok mosolyt csaltak az arcomra azokban a pillanatokban, amikor épp szét kellett volna, hogy vessen a méreg, amiért minden értesítés nélkül elszállt a Freeblog.
Most aztán úgy tűnik a blogok is lecsengnek, hisz a Facebook mindent visz. És mindenkit. Bizony én is gyakrabban kattintok rá, mint a saját blogomra. Igaz, még nem adtam fel érte a blogot, és nem is tervezem.
Ez külön megérne egy bejegyzést, de manapság már ki olvas blogot:-) és főleg olyan elcsépelt témát, mint a Facebook előnye és hátránya :-)
Talán majd egy másik gondolatmenetben....hátha valaki mégis :-)
Szia Marika! örülök, hogy újból itt vagy...... érdekes amit írtál. Valóban kezdünk kimenni a divatból? Vagy egyszerűen csak kényelmesebb a közösségi oldalon a kattintás?
VálaszTörlésNe értsd félre....én is szívesen teszem fel ott a munkáimat.....sőt szerintem többet mutatok meg mint a blogon, mert ott nem írok annyit...elég egy mondat...vagy még annyi sem.
A blogot viszont magunknak írjuk....az külön öröm ha mások is olvassák.........szövődhetnek barátságok, de szerezhetünk ellenségeket is. Sőt még azt is megtapasztaltam miként tűnnek el addig jó barátnak, ismerősnek hitt emberek más véleményére hagyatkozva. Mostanra már megerősödtem.........mosolyogva, vidáman folytatom és ugyanúgy ahogy Te..... örömmel fogadom a látogatókat és a hozzászólásokat. Cseppet sem bánom ha divatjamúlt leszek.
Szeretem az írásaidat, mindig meglepsz valami újdonsággal.....könyvismertetővel, egy jó recepttel, ajándék ötlettel...és még sorolhatnám!
Kellemes, szép napot!
Erika! Nagyon örülök Neked és köszönöm, hogy szántál rám időt. Mert azért abból sosincs elég az embernek:-) Azt meg külön köszönöm, hogy úgy látod a dolgokat, ahogy.
TörlésIgen, azt mondjuk napló, magunknak, de azért mégse bánjuk, ha mások is látják, szólnak hozzánk, írnak nekünk. Ha csak magunknak szánnák, zárttá is tehetnénk.
A blogolvasók vagy lesznek, vagy nem :-)), őket nem tudjuk
"gyűjteni", mint az ismerősöket.
Nyilván más, ha üzleti jellegű a Facebook, mint a személyes. És bizony elég sok blogger érintett olyan tekintetben, hogy minél nagyobb körben legyen ismert.
Tudod Erika, van néhány Hozzád hasonló "ismerősöm", akivel többet beszélgettem, beszélgetek, akár emailben, akár itt a blogon, mint némelyik "bejelölővel", akit ugyan ismerek személyesen, de épp csak köszönünk egymásnak. Ez egy kisváros, úgymond látásból ismerjük egymást.
Bár nem vagyok már se olyan kreatív, se olyan aktív, mint régebben, de
nem tervezem én se, hogy befejezem blogolást...mert a blog olvasók "csak" úgy jönnek :-) akár ismeretlenül is...Ismeretlen ismerősök :-)