Részeges grillpipik...:-)

Tudom, hogy ezek a fotók se túl bizalomgerjesztőek, de így néztek ki, ahogy kivettük a sütőből. Régen és mostanában:-)

Szeretjük a grillcsirkét, frissen, melegen, hidegen, másnaposan...

Van egy jó öreg  grillsütőnk is, olyan egy csirkés, de nem nagyon szerettem soha, mert a tisztítása nagyon macerás. Ráadásul mikor még állandó jelleggel sokan voltunk, egy csirke nem volt elég, akkoriban egymás után kellett sütögetni folyamatosan. vagy egyik nap is, másik nap is :-)

Aztán sok éve, az interneten olvastam  a "perverz csirkékről", gondoltam ezt tesztelni is kell, megtettem.

2006-ban készültek az első sörös dobozon ülő grillcsirkéink...rögtön hárman:-) a dobozokban ekkor csak víz volt, hogy legyen súlya

Grillpipik  2006-ban  vízzel töltött sörös dobozokon,  só és olaj társaságában:-) sültek.

Ők 2014-ben, már fél-fél doboz sörön csücsülnek, és házilag készült szárnyas fűszerkeverékkel, olajjal, sóval vannak bedörzsölve. 
Belsejükbe almaszeleteket tettem, egyiknél közel került a nyakánál a bőréhez, és kicsit karamellizálódott:-) is.
Ahogy kivettük a sütőből, ezekből  intenzív almás-sörös illat gőzölgött.

Persze azért a közbeeső években is ettünk grillcsirkét, ha jó helyen jó fajtát, jó áron tud készen venni az ember, 
nem biztos, hogy megéri otthon bíbelődni vele.
Természetesen, ha valaki abban a szerencsés helyzetben van, hogy a pipi a kertjében kapirgáló, 
akkor azt nem lehet überelni 
:-)

Véletlenül...

...valóban, csupán véletlenül olvastam el Scarlett Sheridan  írói álnév alatt elkövetett Sandy Bells című 600 oldalas irományát.

Nekem nem jött össze az 500 Ft-os kupacból húzás olyan jól, mint a lányomnak, ő mindig jót húzott:-) Én meg csak 1x és akkor is mellényúltam :-) de nagyon, sajnos a gyerek nem volt velem.

Az első mondatok után kiderült, hogy hű,de magyar :-) jól van az nekünk, hisz manapság nem kell már a könyvkiadáshoz  írói tehetség, elég ha felveti a magát írónak képzelő személyt, vagy családját a pénz.

Voltam olyan  kitartó, hogy végigolvastam (sose szoktam félbehagyni...na jó, régen előfordult, de manapság kitartóbb vagyok:-) nem jöttem rá mely korosztályt célozta meg a "művész". Gyereknek meseként túl hosszú, felnőttnek nagyon mese, habbal :-)

Igazából csak azért, hogy mások ne essenek ebbe a hibába. Nem ajánlom :-)

Azért megmutatom, hogy mit ne :-)))

ismertető itt

Pizza és más eledelek húsvét után :-)

...bár nem túl sok, de  maradt a sonkából. 

(Ezt nem tudtuk igazságosan szétosztani a lájkolók között:-)

A férjem ragaszkodott a parasztsonkához, természetesen én se vagyok semmi jónak elrontója. Mindkettőnk családjából ismert a régi disznóvágások házi sonkája, sőt még a közös életünk első éveiben sajátunk is volt.

Tavalyelőtt nagyon finomat vettünk, tavaly nagyon rosszat, így az idén már jó előre tudtuk a biztos forrást:-)

Komoly beruházás volt, itt látható a profilképe:-), le se merem írni a súlyát, az árát meg főleg nem. Zsír, épp csak egy kis védőrétegként, mutatóban volt rajta. Nem csak gyönyörű, de finom is volt a bükkfával füstölt Jászsági Parasztsonka fent említett példánya:-)

Na, de azért nem vagyunk ennyire nagy evők, a jókora csülök a fagyasztóban vár egy későbbi bablevesbe, vagy másba kerülésre :-), egy  darabkát nyersen elutaztattak a gyerekek. A  többit megfőztük, és a kaláccsal, tojással, sok-sok zöldséggel, salátával, természetesen tormával, méghozzá házi készítésűvel (is) reggelire, vacsorára becsipegettük. Hatan :-) 

Régen a szülői házban a jófajta házisonka maradéka sonkás tésztában végezte. Nagyot fordult a világ, ma a Google már nem ilyen találatokat ad a témában, hanem elsők között a pizzát.:-)

És mivel aktuális volt a húsvét előtt véletlenül beszerzett "emeletes" pizzasütő tesztelése, egyértelmű volt, hogy követjük a trendet. 
(A háromból két lányunknak vettünk egy-egy szettet egyeztetés nélkül,  mert meglepetésnek szántuk, végül mi lepődtünk meg, mert kiderült egyikük szintén meglepte saját magát egy ilyennel :-)

A sonkán kívül a maradék zöldségek, főtt tojások is a pizzán végezték. Sőt, még a  felvert tojás is, ami kimaradt  a kalácskenésből. A négy  pizza tésztaalapja fél kg lisztből készült.

A hűtőben árválkodott egy csomag brokkoli, már eléggé a végét járta, én meg  pizzában gondolkodtam, így született ez a light alap. 

A sós, fokhagymás vízben megfőzött, leszűrt brokkolit áttörtem, kicsit kihűtöttem, elkevertem 2 tojással 2-3 ek liszttel, én kukoricalisztet és zabpelyhet tettem bele. Aztán sütőpapírral borított tepsin egy kerek alapot kreáltam belőle, erre pakoltam a feltétet, így sütöttem meg... 

Finom volt...

De itt van még lehetőségként a mezei lencsefőzelék, ami finom sonkával, tojással.
Vagy akár egy ilyen Pikáns sonkaleves. 
Aztán sonkával töltött palacsinta is szóba jöhet. 

Vagy a rakott krumpli mintájára készült rakott tészta, ami már kicsit hajaz ugyan a hagyományos sonkás tésztára, mégsem az. Ez a rakott tészta nálunk egyike azon kevés receptnek, amely a netől levadászva, kicsit magunkhoz igazítva többször elkészült már, 

a következőképpen:

Hozzávalók:

30 dkg spagetti (makaróni, vagy bármilyen más tészta) 

6 db főtt tojás ( vagy amennyi éppen kimaradt:-)

5 dl tejföl 

kolbász (helyett mindig sonkát használok ebben a receptben)

25 dkg gomba ( ha van véletlenül, de más is jó, sőt nélküle is működik)

15 dkg reszelt sajt vagy ízlés, igény (esetleg kalória szerint :-)

kevés tej, vagy egy kicsi a tészta főzővizéből

Elkészítés:

A tésztát kifőzzük, leszűrjük. ( De a levét nem öntjük ki)  

A tejföl nagyobbik részét kevés főzővízzel és a sajt felével közé keverjük. Érdemes kissé hígabbra ("levesebbre") hagyni, mert sütéskor a tészta felszívja a fölösleges nedvességet, és könnyen száraz lehet a végeredmény

A tojásokat megtisztítjuk, felszeleteljük, megpucoljuk a gombát, szintén szeleteljük,  (kicsit megpiríthatjuk ízlés szerint fűszerezve, de nem szükséges lépés)

a sonkát is felszeleteljük, apró darabkákra vágjuk 

Egy jénait kiolajozunk, rétegezve belerakjuk az alapanyagokat, felül tészta legyen, amit még megkenünk a maradék tejföl és sajt keverékével

Előmelegített sütőbe toljuk 30-40 percre.

A kalács...a fonott kalács...

...ami végre sikerült.

Valóban nem akarok gasztroblogger lenni, de...

ezt le kell jegyeznem:-) be kell őket mutatnom:-).

Mert most végre elégedett voltam a kaláccsal, sőt nem csak én, a fogyasztók is. :-) A nagyfogyasztók.

Írtam már róla régebben, hogy nálunk a húsvéti sonka az édeskés fonott kaláccsal nagyon nehezen honosult meg, mert a férjem is, én is "kenyeres" családból jöttünk. 

Aztán annyit hallottuk ezt a verziót, hogy egyszer kipróbáltuk. Előbb csak mi ketten, a gyerekek maradtak a kenyérnél, majd azt vettem észre, hogy az évek alatt szép lassan mindenki kalácsra váltott. 

Így történhetett hogy tavaly még az 1kg lisztből sütött két kalácsból is volt maradék, ami a fagyasztóban végezte, idén meg kétszer is sütnöm kellett, de az összesen 1,5 lisztből készült kalácsnak morzsája se maradt.

A konyhai kisegítőm, MUMi :-)  csak 75 dkg liszttel dolgozik egyszerre, én naiv, azt gondoltam ez a mennyiség elég is lesz nekünk. Elég is volt, ismétléssel:-)).

Egy héttel húsvét előtt eszembe jutott, hogy  gyakorolni kell a fonást, hisz tavaly se ment tökéletesen. Előbb négyes fonásra gondoltam, összesodort papírtörölköző csíkokat fonogattam :-), de aztán végül egy hatos fonásos videót találtam, ami aránylag egyszerűnek tűnt.

Ennél maradtam, esténként ezt gyakoroltam, ami aztán a tésztával is egyből szépre sikerült:-)  

Fonott kalács-recept 

75 dkg liszt

fél élesztő

10 dkg olvasztott vaj, vagy margarin

7 dkg cukor

1 teáskanál só

4,5 dl langyos tej

1 tojás a kenéshez

Ezekből tésztát kell dagasztani, keleszteni, 

tetszés szerinti fazonra:-) két kalácsot fonni, 

30 percet a tepsin letakarva langyos helyen keleszteni, 

tojással lekenni, én 2x kentem le

és előmelegített, 200 fokos sütőben 40 perc alatt megsütni.

(nem tévedés, a kelt tésztába nem teszek tojást, kivéve, ha olajban kisütős verziót készítek... fánk és társai)

Elárulom, hogy meglepő módon,  idén húsvétra  semmiféle süteményt nem sütöttem. 

Mivel a házassági évfordulónk nagyszombatra esett, erre az alkalomra készítettem egy csokitortát a férjemnek, nem sejtve, hogy kapunk egy másik tortát is a lányoktól.

Ma még van 2 szelet torta a hűtőben, pedig mindkettő nagyon finom volt, de ezekből 1-1 szelet bőven elég egyszerre, ezek nem nasi sütik:-)

Főzni se főztem, húsvét vasárnap átvette a fakanalat a férjem 

 :-)

Húsvétos...

...sonkás-kalácsos-bográcsos-családos...:-)

Tortás...:-)

...még ehhez.

28. :-)

Márquez...

Pár nappal ezelőtt  írtam ezt a bejegyzést és az ünnepek utánra időzítettem a megjelenését.

A mai szomorú hírt olvasván, gondoltam engedem, hadd menjen... 
:-(

Gabriel García Márquez..óriási ez az ember :-) bácsi :-)

Sajnos voltam olyan bátor, hogy pár éve, amikor ismét gyakrabban vettem könyvet a kezembe a nagy sikerű  Száz év magány című  regényével kezdtem.

Fura, de nagyon egyedi stílusa, amit, mint megtudtam mágikus realizmusnak  neveznek, magával ragadó, ugyanakkor nekem eléggé megnehezítette a helyzetemet :-) kissé "súlyos" volt a műfaj akkor hirtelen.

A szerelemről és más démonokról ( (Del amor y otros demonios) című regénye már könnyebb falat volt. Mondhatni itt "értettem meg" igazán a stílust, és élvezettel olvastam a szókimondó, meseszerű, ironikus, groteszk történetét a szerelemről és más démonokról :-)

Nem akarok tartalmat mesélni, elég, hogy teljesen elvarázsolja az olvasót az író, de úgy, ahogy  jó elvarázsolódni.

És, hogy tovább varázsoljon, újra kell olvasnom a Száz év magányt.

Aztán meg jöhet a másik nagy sikerű regénye, a 

Szerelem a kolera idején

Szerencsére a fülszöveg se a "cselekményleírásra" alapoz, inkább arról ad információt, hogy mi ihlette, késztette az írót e regény megírására.

A végére...

Menekülés...( Flight)

...Sherman Alexie rövid, de tartalmas kisregénye engem igazán megérintett. 

Úgy látszik  mostanában nagyon összejöttek nekem a kamasz korszakról szóló olvasnivalók... 

érdekes módon mind fiús történeteket fogok ki 

(3 lányos anyaként) .

Ezt rögtön a Zabhegyező után olvastam, így akarva, akaratlan is összehasonlítja az ember a két kamaszt.

Más kor, más származás, más anyagi, családi háttér, más lehetőségek, de egyik fiú se találja a helyét a világban. 

Ki ezért, ki azért...

Érdekes, ahogy az indiánfiú katatóniás állapotában "végigszáguld" az indiánok történetén, történelmén, az amerikaiakkal való konfliktusaik egyértelműen a régi "indiános" filmekből felsejlő jó és rossz harcát juttatta eszembe, de jóval valóságosabban, bár sosem volt az erősségem az a műfaj :-) 

Különböző emberek bőrébe bújva éli meg a múltat, népe történelmét, háborúit, "ismeri" meg az apját...

és ismerjük meg mi olvasók egész hányatott gyerekkorát, a tipikus nevelőszülőket...

Kicsit  "elvont" kategória, a nyelvezte már meg se lep, hisz nekem most egymásután  több ilyen "szókimondó" stílusú regény jutott . Látva a médiát, a mai fiatalokat, nem hiszem, hogy túl távol áll ez a valóságtól.

Természetesen tisztelet a kivételnek!

Ja, és még valami, itt is egy irodalom és történelem terén igen művelt fiatalembert ismerhettünk meg, ami viszont nem hiszem, hogy a mai  "szókimondó" ifjúságnak is jellemzője. 

A köztudatban a  trágárság egyenlő a műveletlenséggel. 

Ezek a regények, viszont sorra megcáfolják ezt. 

Úgy, mint a  Zabhegyező,  Mosakodj Petike...és ilyen még a tarsolyomban lévő Égből pottyantak

Hivatalos ismertető, cselekményleírással itt.

Bulldogos...:-)

Kertjelentés...:-)

...csak szólok, hogy az idén nem sok lesz. :-)

Ugyanis úgy jött ki a lépés, hogy a két kutyusunk mellett egy eddig hozzánk csak hosszabb-rövidebb időre vendégségbe járó harmadik is besegít a kertművelésbe...

Egyik szemünk sír, a másik meg nevet ;-)

Azért vannak próbálkozások, részemről és a növények részéről is. Ami gyökeret ver, az majdcsak megmarad :-)

Kekszteszt...

Az úgy történt, hogy pár éve a férjem valakinél meglátta a darabonként csomagolt karamellás kekszet, amit a közeli detki gyárban készítenek. 

Aztán néhány vödörrel sikerült is beszereznie a reggeli kávéja mellé, egy darabig folyamatos volt az utánpótlás. Mostanra viszont a forrás kiapadt. :-) 

Érdeklődtem a gyártónál, de sajnos csak éttermek, kávézók számára forgalmazzák. Adtak egy elérhetőséget másik, hasonló termékükre, egy jó darabig nem sikerült azt se beszerezni.

Így történt, hogy én, aki nem vagyok valami nagy kekszes, belevágtam a tesztbe :-)

Se enni, se sütni  nem igazán szeretem, talán, mert a gyerekeknek, mikor kicsik voltak, sokat készítettem, mindenféle iskolás, óvódás bulira jobban megfelelt, mint egy krémes süti.

Valójában nem tesztnek indult, egyszerűen csak sütni akartam valamit, ami egyelőre pótolja reggeli hiányosságot, ugyanakkor kicsit magam felé is hajlott a kezem :-) ezért ezt a régóta várólistás receptet választottam némi átalakítással. Az meg annyi volt, hogy az egyik bögre zabpelyhet lisztre cseréltem, én galád :-) 

Ez a keksz igazán finom volt, a férjemnek is csupán annyi baja volt vele, hogy köze se volt a megszokott  karamellásához, amint az ábra is mutatja :-) 

Ezért másodjára már nagyon arra hajtottam, olyat szerettem volna, vagy nagyon hasonlót, de bármilyen furcsa, karamellás keksz receptből nincs túl nagy kínálat a neten. Próbáltam a gyári keksz összetevőit is figyelembe venni, sokat kutakodtam, végül a sokak által dicsért pudingporos kekszre esett a választásom. Ebbe is tettem kicsi csavart, nádcukrot használtam és karamellizáltam a felét.

Nagyon finom volt frissen, kívül roppanó, belül puha, de egyáltalán nem hasonlított a kekszhez:-) semmilyen kekszhez :-) A karamell  nem igazán érződött rajta. 

A sütis dobozban még van belőle pár darab:-)

Mert közben megérkezett egy vödör gyári karamellás keksz :-)

Farmertáska...

Kaptam egy táskát ábrázoló fotót Annamari lányomtól, azzal a "melléklettel", hogy egyik ismerőse olyat szeretne. Az illető még a saját nadrágját is felajánlotta újrahasznosításra:-) 

A mintaképet (közösségi oldalról) elérhetőség hiányában nem teszem be ide, megmutatom viszont, hogy mit hoztam össze annak alapján, miközben elnézést kérek az ötletgazdától a koppintásért. 

Alapjaiban véve volt már nekem is nadrágzsebes hasznosítás, nem is egy, aztán farmernégyzetekből is, nem is egy :-), sőt farmer-narancs színösszeállítás is előfordult, nem is egyszer :-)

Jólesett már kicsit varrni... :-)