...Otelló szőlős. És megint pite :-)
Erősen gondolkodtam melyik gyümölcs az, amit én nem eszek meg, amit nem szeretek, az otelló szőlőn kívül.
Valahogy az állagával van a bajom, nem is az ízével, ahogy az ember szájában " előadja magát", mikor ráharapok :-) Tudom nagy "megosztó" fajta:-)
A szomszédban a szüleim évek alatt aranyos kis lugast alakítottak ki. Nagyon pici kertjükben egész sokféle szőlő terem. Köztük otelló is. Ők szeretik, sajnos, mire igazán belejöttek a "szőlészetbe" Apukám a cukor problémái miatt, csak mértékkel eheti, de, mert igazán fontos és hasznos gyümölcs, eszi is. Most kitalálták, hogy a mustot napi adagokban lefagyasztják és így télen is hozzájutnak a finom nedűhöz.
Na, de azért került hozzánk is bőven a szőlőből, és az otelló kivételével mind el is fogyott. Az otellót senki se szereti nálunk. Valamit kezdenem kellett vele. Mert ugye semmit nem hagyunk veszendőbe menni, avagy ételt nem dobunk ki.
Már évekkel ezelőtt találkoztam a neten szőlős sütikkel, de alapjában véve a friss gyümölcsöt részesítem előnyben, csak az enyészet elkerülése végett vagyok hajlandó őket sütni, főzni.
(Persze azért kivételek vannak)
Így aztán a szőlős sütiket csak nézegettem ezidáig.
Az otellós pite elég népszerű a gasztrobloggerek körében, ahogy láttam, mákkal megbolondítva az igazi.
Most minden volt hozzá, a kíváncsiságom is felülkerekedett a kétségeimen, ezért elkészítettem az otellós-mákos pitét.
Természetesen a fényképezőgép elromlott, a fotó még a szokásosnál is rosszabb, egy gyenge kis géppel...de azért mégiscsak itt a helye.
A család elsőre nem tudta mit eszik.
Hogy a szőlőmagok kinek milyen mennyiségben jutottak, és ki, hogy dolgozta fel a tényt, hogy az bizony otelló
:-)
és a magot a szájában,
:-)
az külön megérne egy bejegyzést.
De egy dologban nem volt vita, mindenkinek ízlett, és a nyers otelló számomra kellemetlen "loccsanásának"
a szájban nyoma se volt. :-).
a szájban nyoma se volt. :-).
Az ízharmónia viszont tökéletes.
Természetesen szépségében távol áll az ihletőjétől
(Moha precizitása számomra utánozhatatlan),
de az íze majdnem ugyanolyan volt.
Nem teljesen, mert apukámra való tekintettel a számára megszokott édesítővel készült a sütemény, cukor csak az élesztőt megsegítendő volt benne egy kevés... a mákkrémen is változtattam, a bele járó lisztet zabpehelyre cseréltem.
Egyéb iránt a recept eredetiben tökéletes, bátran lehet sütni belőle szóról szóra.
Nem tudom magamnak megmagyarázni, hogy lehet egy kis pitéről ennyit írni :-)
.jpg)