Valamikor a '80-as évek vége felé egy tévésorozatként ismertem meg a történetet.
Csupán azért emlékszem ennyire rá, mert aztán megkaptam könyvben a történetet, egy '88-as kiadást.
A filmről nagyon halvány emlékeim vannak, de pozitív dologként maradt meg.
Gondoltam ennyi év után majd olvasás közben felelevenedik, nem így történt.
Most itt találtam róla néhány sort, de nem jártam utána, hogy a sorozat valóban megnézhető-e.
John Knittel regénye 1934-ben jelent meg, mint említettem az én polcomon elég régóta várakozik, a sorozat után nem volt kedvem elolvasni, aztán elfelejtettem.
Talán jobb is, hogy majd negyedszázaddal később került rá sor, mert így kissé másképp látom, illetve talán akkoriban pár oldal után letettem volna, hisz még nem voltam ennyire türelmes.
Vagy mondhatjuk úgy is, más irányú volt a türelmem.
Nagy kihívás volt számomra, nem egy könnyű olvasmány. Nem is a történet, mint inkább maga az írás volt az, ami nehezítette. Valahogy hiányzott belőle a lendület, a stílussal volt gondom.
A családi történet egy vonal, a fő vonal, de mögötte ott a kőkemény társadalmi korkép, az aktuális korszak, a két világháború közötti Svájc.
Svájc, amiről az embernek úgy általában illúziói vannak.
Svájc, amiről az embernek úgy általában illúziói vannak.
Persze ez egy időszak az ő történelmükből...
Azt azért megjegyzem, hogy a politikai megnyilvánulások talán jobban megérintettek, mint maga történet.
Nagyon sok, ma is, nálunk is aktuális gondolat van ebben a könyvben. Huszonévesként ezek nem mondtak volna
nekem semmit sem.
A szereplők egyébként mind egytől egyig jó karakterek, de természetesen a főszereplő lány a legizgalmasabb egyéniség.
Talán nem is igazán érti a mai kor embere, hogy miként lehet mindent úgy értelmezni, ahogy ő tette.
Nem tudom, hogy lehet valaki ennyire pozitív.
Manapság a felével is jól boldogulna a társadalom:-)
Azon belül pedig az egyén :-)
A vívódása a szerelme és a családja között, nyomasztó emlékeiből fakadóan, komoly lelki válságba keveri, érdekes a választása.
És aztán kicsit "hirtelen" a befejezése...
Bennem nem hagyott olyan mély nyomokat, mint amire számítottam, de mindenképpen ajánlom
John Knittel Via Mala című regényét, főleg olyanoknak, akiknek nincs semmilyen emlékük a filmről.
Nekem talán azért nem volt annyira "ütős", mert annak árnyékában, többet vártam tőle.
Hivatalos ismertető itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése