Mikulásos:-)

Nagyon örülünk, hogy  lányaink felnőttként is fontosnak tartják, hogy a magunk bolondos módján, az általuk kialakított saját családi "hagyományainkat" ápolják, folytassák, megtartsák :-) Hogy ilyen módon az egyszerű hétköznapokat ünnepivé varázsolják a család számára :-)

Fontos nekik, hogy  ezt a párjaikkal is elfogadtassák.

Nem lehet probléma még a távolság sem, hisz a technikának köszönhetően közel kerülhetünk egymáshoz akkor is, ha ténylegesen több mint 1000 km választ el minket egymástól.

Gyakran halljuk így advent idején, hogy sokaknál csak a decemberi három nap az ünnep egész évben, az is csak az ajándékozásról, a kötelező családlátogatásról szól. Meg, hogy  az lenne az igazi, ha az emberek egész évben figyelnének egymásra. 

De ez szerintem alap :-) Evidens :-) Remélem nem csak nálunk :-)

Azzal pedig, hogy készülünk ezekre az ünnepekre, akármivel is, akárhogyan is, az egyszerű hétköznapokat tesszük szeretteink számára másmilyenné, hogy majd a "taposós" időszakot könnyebb legyen aztán kezelni, és újra várni a kicsit másmilyen napokat. 

Előbújik ilyenkor a bennünk rejlő "örökgyerek" :-) és ötletel, csomagol, rejteget :-)

Kell ez, jó ez, mi szeretjük, várjuk, számolgatjuk a napokat, lessük egymás kívánságát.Soha nem hiányzik a humor se. 

Csak sajnálni tudom azokat, akik egy kicsit sem tudják ezeket a napokat másként várni, látni, megélni, mint a szürke hétköznapokat.

Nem vallás, nem pénz kérdése, nem a fenyőfa méretén múlik :-) 

Mindegy mi van az asztalon, mi van a fa alatt, a lényeg, hogy együtt együk meg, együtt bontsuk ki :-)

Nagy dobozba is lehet kis meglepetést csomagolni :-)

Ugyanez kicsit szebben :-)

Advent: a várakozás megszentelése.

Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a Karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.

Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár. 

Pilinszky János