Talán az idei "leg" lesz.
Nem véletlenül halogattam az írást róla, hisz annyira szokatlan, megrázó (de sajnos nem egyedi) a történet, ráadásul alapjául a rettenetes "amstetteni rém" esete szolgált.
Bár ahhoz képest már jól leredukált formában került a történet az olvasó elé, nem annyira kiszolgáltatva az olvasótábornak az eredeti eset sajnálatos "szereplőit".
Egy 5 éves kisfiú szavaival írni nagyon nehéz lehetett az írónőnek. De könnyebb volt az olvasónak. Mert mosolyt csalt sokszor a legkeményebb pillanatokban is az arcomra. Bár ez többnyire könnyes mosoly volt.
Az egész történet apropója, hogy a "szobában" született kisfiú 5 éves koráig nem érintkezik a külvilággal. Csak egy TV és édesanyja, na meg időnként a "Patás", aki édesanyját 7 éve elrabolta, mindössze az ingerforrása, és idővel némi változatosság a tetőablakon kinézve. Az égbolt...
Ahogy megpróbálja a kisfiát erején felül, az adott körülmények között nevelni az anyuka, közben lendületben tartani valahogy magát is a gyerek érdekében, ahogy élik mindennapjaikat a négy fal között, mindentől elszigetelve, elképzelhetetlen innen nézve. Nem lehet csak egy röpke posztba besűríteni, se az olvasói gondolatokat, se az érzéseket.
Kijutottak. Hogy miként, az elég fontos része a regénynek, nem árulom el.
De akkor aztán hirtelen rázuhant a kisfiúra a külvilág" a való világ, már maga a levegő a fény, a napfény, a szél, az eső, is komoly alkalmazkodást igényelt.
El se tudja képzelni egy átlagember, hogy milyen nehéz lehetett a kisfiúnak a rengeteg új inger, amiről addig azt hitte csak TV-ben létezik.
Hogy le kellett vetkőzni a szobában kényszerből felvett szokásokat. Hogy minden más, mint hitte, tudta.
Azért el lehet képzelni, hisz volt pillanat mikor oda vágyott vissza... annyira fájt neki a sok újdonság. Oda a négy fal közé, mert megrémült a valóságtól.
Apró történetek, mozzanatok, jelenetek boltban, lépcsőn, evés közben, stb... mind elgondolkodtatóak. Hogy valóban! Ez szörnyen nehéz lehet. Általában meg se fordul a fejünkben, hogy ilyesmi létezhet, ilyet hogy lehet megélni...és főleg, hogy megtörténhet.
És akkor még nem beszéltem az édesanyáról, aki bizony majdnem ezután adta fel. Szembe kellett néznie a családjával, akik szerencsére szerető, segítő támogatósukról biztosították őket ( bár az ekkor már külön élő édesapjának eleinte fenntartásai voltak az unokája származását illetően.)
Nehéz, nagyon nehéz lehetett.
És szerintem eszméletlenül jól van megírva, nyilván nem szépirodalmi alkotás módjára, hanem alkalmazkodva a történet követelte stílushoz, az őszinte gyerekszájhoz.
A regényt csak erősebb idegzetűeknek javaslom. Mindenképpen egy letaglózó élmény, ami nélkül szegényebb lennék.
Készült belőle Oscar jelölt film is, azt hiszem ez sokat elárul róla. Megnéztem! Sok zsebkendős, zseniális.
A legjobb színésznőnek járó Oscar szobrot 2016-ban Brie Larson, a film női főszereplője kapta.
De, aki az alakításával számomra mindent "vitt" az ő...
Jacob Tremblay.
Könyvismertető itt.
.jpg)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése