Na nem azért, mert annyira megéheztünk, habár, ez se kizárt, hisz nemcsak lábat lógattunk, hanem többnyire aktívan kikapcsolódtunk:-)
És, akkor még ott van maga az élvezet, mert mi szeretünk enni, amit sajnos nem könnyű leplezni :-)
Tény, hogy a Gyulán töltött hetünk alatt alaposan megismertük a város gasztronómiáját.
Sőt, készültünk is belőle. Nagyjából tudtuk hol, mire számíthatunk, néztünk ranglistát is :-) és aztán szereztünk ilyen- olyan tapasztalatokat.
Az étlapról igyekeztünk olyan ételeket választani, amelyek nem hétköznapiak, vagy nem mindenki kedvence, így a saját konyhában ritkán vagy talán sose fordul elő. :-)
Csak a legeket :-) említeném meg a tapasztalataink alapján.
Talán kezdjük a negatívval, hogy utána haladjak a jobbak felé :-)
A 2009-es, nem túl pozitív ízemlék ellenére a kíváncsiság visszavitt miket a Halászcsárdába.
Annyira szép, látványos, csalogató, mint évekkel ezelőtt. Tényleg kellemes hely. Viszont a készséges, szimpatikus pincér se tudta elérni, hogy ne a 7 évvel ezelőttinél is rosszabb tapasztalatokkal távozzunk. Nagyon sokára kaptuk meg a rendelésünket, a késés nem állt egyenes arányban az étel frissességével. Ráadásul még majdnem hideg is volt.
Csak egy képpel illusztrálnám, aki kicsit is ért hozzá, az egyből tudja, hogy
Úgy gondolom harmadszor nem próbálnánk meg ezt az éttermet, inkább választanánk egy jó kis hamburgert a Hamburger Bárban. Mindig a kígyózó sor mellett vitt el az utunk a szállásunkra menet. Sokáig bizonytalankodtunk, aztán az utolsó előtti reggelen, (!)mikor kevesen voltak, átmentünk. És megreggelizünk. Hamburgert. Is . De aggodalomra semmi ok. Volt időnk "lejárni". És legalább megtudtuk, nem véletlen a sorban állás náluk :-) "Like" nekik :-) Sajnos reggel nem voltunk topon, éhesen kép nem készült :-)
Aztán, amit három után sokadjára is bevállalnánk, az Géza konyhája, amire ráláttunk a nappalink ablakából. És bizony a bárányburgerük nekik is csábító volt, pedig mi nem vagyunk egy nagy burgeres család. Sőt, én úgymond "eredetit" még sosem ettem :-) Viszont első este már kíváncsi voltam Géza konyhájára, főleg a bárányburgerére :-) Íme :-)
Ugye? Már ránézésre se a szokványos, és a tálalása is izgalmas, az ízvilágról nem is beszélve . A klasszikus hamburgerkedvelő családtagjaimnak nem annyira jött be ez a különleges összeállítás.:-)
Háromszor jártunk ezen a helyen az egy hét alatt. Kétszer ettem ilyen burgert :-)
És akkor mutatok egy igazi kacsamellet, melyet közvetlenül a fent említett fullasztóst követő napon, nem kevés kíváncsisággal rendeltem Géza konyhájában. Ég és föld :-)
Már ránézésre is tudtam, ez volt a jó választás :-) És nálam ez az étel nyerte a hetet.
Géza konyhája kellemes, hangulatos, finom ételek, kedves, figyelmes pincérek, igazán csak jót tudok mondani róluk, nem véletlen hogy visszajártunk.
De! Hogy mennyire igaz a szlogen, miszerint az étkezés összetartja a családot, azt a következő történet erősen alátámasztja.
Tudni kell, hogy négyen indultunk nyaralni, mert az elsőszülött leányzónk a határainkon túl próbálgatja önmagát, immár második éve. Nagyon fontos nyaranta mindannyinknak ez az együtt töltött pár nap, de tavaly ő már nem volt velünk. Idén négy főre terveztük, hisz ismertük az ő éves hazai programját, tudtuk, hogy pár hét múlva több napra hazajön.
Ellenben, csodák ugyan nem, de csodás gyerekek léteznek, akik közül egy, most úgymond kijátszotta a családot, és a nagyon készséges szállásadó hölggyel "szövetkezve", a hét közepén egyszer csak mellettünk termett a fürdő egyik éttermében. (Napi, illetve szinte "órai"kapcsolatban voltunk folyamatosan, korábbi napokon is, állandóan tudta hol vagyunk, mi a programunk, meg okos a telefonunk :-).
Egy éltre szóló felejthetetlen meglepetés a családnak, és hatalmas érzés neki is, mikor 17 óra vonatozás után megtalálta a családot :-) Nem tudtuk sírjunk-e, vagy nevessünk :-)
Így hát ezen az estén már teljes létszámmal, öten indultunk megünnepelni ezt a csodát, ami ugye nincs :-) és mégis van :-)
Választásunk a Gusto étteremre esett, egy nagyon kedves hely alapból is, de nekünk lehet még megszépítette az alkalom. Itt éreztük legjobban magunkat, finom ételek, kellemes, hangulatos, környezet, kiváló, rugalmas pincérek.
Nem volt hiba az ízekben sem, a hangulatban sem. Hibátlan volt. :-)
Az együtt a család "érzés" miatt verte nálam Géza konyháját. :-)
Kóstoltam, finom volt, azóta itthon, hosszas tanulmányozás után, próbáltam előállítani. Nem lett rossz a végeredmény, de ez már saját konyha téma lesz egyszer :-)
Hogy az italról se feledkezzek meg... enyém Gyulán a meggysör :-) Bárhol ittam, mindenhol nagyon finom volt.
A Százéves Cukrászda nem maradhat ki a gyulai gasztronómiát említve. Nem volt nagy választék sütikből, de így se volt könnyű a döntés. A sütik finomak, csinosak, kívánatosak voltak. Engem azért az épületbelső jobban elvarázsolt, mint az édesség :-)
A Levendula fagyizó egy kellemes színfolt Gyula város nyüzsgő főterén.
A fagylaltok kézművesek, különlegesek és nagyon finomak.
Ide gyakran eljártunk :-)
.jpg)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése