Jodie Picoult év lett nálam 2016.
A Tizenkilenc perc és a Házirend embert próbáló történetei után már hozzá lehet szokni az írónő stílusához, témáihoz.
De ez egy teljesen másvilág. Egyetlen dolog, ami emlékeztet a megszokott Picoultra, valamilyen szinten itt is jelen van az iskolai klikkesedés, a megkülönböztetés, kirekesztés, a menők és a kevésbé menők ellentéte, ami a fent említett regényeinek igencsak szerves része.
A Sorok között regényhez csatlakozott az írónő lánya, Samantha Van Leer, író és ötlettársként.
Szerintem zseniálisat alkottak.
Mondhatnánk, hogy úgy mint az Időtlen szerelem trilógia, ( Kerstin Gier) ez is kamaszoknak szól, de ebben az esetben ezt felnőtt fejjel, (akár már nagymama is lehetnék :-) vagyok kénytelen megcáfolni.
A mese és a valóság furcsa "összekeverése", amit nem lehet bekategorizálni műfajilag. Számomra egy teljesen új, de nagyon különleges, egyedi alkotás került ki a két hölgy keze közül.
Annyi humorral van átszőve, amennyi kell, se több, se kevesebb, Mindig jókor, jó helyen.
Ugyanakkor a mese és a valóság közötti "kibékíthetetlen" ellentétek olyan szinten kerültek felszínre, hogy tanulságokkal szolgálnak.
És én már tudom, hogy a folytatás, még ennél is jobbra sikerült :-)
ismertető itt
.jpg)